Máig vitatott, hogy Szinyeit lehet-e impresszionistának tekinteni, ezért a tárlat ránk bízza a kérdés eldöntését, több párhuzamot is bemutatva Monet, Sisley és Raphael Collin munkáival. Egyes Szinyei-képeken az impresszionizmus, míg másokon a realizmus vagy a naturalizmus stílusjegyeit fedezhetjük fel.
Széles kontextusba helyezve, mások mellett Thomas Gainsborough, Székely Bertalan, Jules Bastien-Lepage és Gustave Doré női portréi között kapott helyet a tárlat másik fénypontja, az emblematikus Lila ruhás nő (1874), Szinyei talán legismertebb alkotása. Míg a kiállítás harmadik fénypontja, a Majális (1873) a pompás tavaszi tájban piknikező társaság derűjével ragad magával, emellett a festmény keletkezésének körülményeiről egy kisfilmet is megnézhetünk. Megcsodálhatjuk a Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867) című alkotást, amely mintegy nyolcvan év után került elő, s a Majális elkészültéhez vezető út első állomásának tekinthető.
Külön szekciók mutatják be arcképfestészetét, müncheni tanulóéveit, illetve még lappangó műveit. A fiatalkori Szinyei-képeket Gustave Courbet, Hans Makart, Arnold Böcklin, Benczúr Gyula és más kortársak alkotásai mellé helyezve tanulmányozhatjuk, a kortársakra gyakorolt hatását pedig mások mellett Konkoly Gyula, Eigel István és Tót Endre munkáin keresztül vizsgálhatjuk meg.
„A színnel mindent ki lehet fejezni” – írta Szinyei Merse Pál, akinek életműve a bizonyíték arra, hogy ez cáfolhatatlan.
Borítókép: Az emblematikus Lila ruhás nő Szinyei talán legismertebb alkotása (Fotó: Havran Zoltán)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!