Aligha van olyan részlete a Belgiumban – ideiglenes, a belgák által soha igazán el és be nem fogadott módon való – élésnek, a bürokratikus uniós intézményrendszer előnyeinek és hátrányainak, amit Gerzsenyi Gabriella ne említene meg derűs gunyorossággal, kellő rálátást biztosító távolságtartással, hanyag, de fegyelmezett eleganciával. Ami picit zavaró, az nem más, mint amikor a könyv egyik pillanatról a másikra túlságosan személyes lesz: egyszer csak megjelennek benne a nevek, és az olvasó kitalálhatja szépen, ki kicsoda a családban. Ebből arra következtetek, hogy ezek a szövegek eredetileg egy szűkebb kör számára íródtak, ahol mindenki ismerte a szereplőket, és amikor biztatni kezdték a szerzőt, hogy adja ki könyvformában is, az az apróság – hogy a megnőtt olvasóközönségnek alkalmasra faragják a szöveget – elmaradt; persze ez nem zavaró, pár oldal után már tudjuk, kicsoda Sándor, Hunor meg Csenge, és néhány kollégát is megismerünk.
Mindent egybevetve remek néhány órát biztosít a könyv olvasása: kielégül a tudásszomjunk (hiszen oly keveset tudunk más országokról – nem általában, hanem a leglényegesebb vonásaikról: a hétköznapokról), nagyokat kacagunk és hüledezünk közben, és rálátunk egy nagy hivatal működésére is, így aztán elég hamar megállapíthatjuk, hogy azért Belgiumban sincs gofriból a kerítés.
Gerzsenyi Gabriella: Brüsszel után szabadon. Történetek a közelmúltból. Nap Kiadó, Budapest, 2021
Borítókép: Gofrizó egy brüsszeli sétálóutcában (Fotó: Gaál Tibor)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!