Kezdjük ott, hogy hetedik születésnapjára azt kérte: hadd nézhesse meg Mozart szülőházát. Kérése teljesült. Ráadásul édesanyja nem fényképet mutatott az épületről, egy hétre elvitte Salzburgba.
Laura bevallotta, hogy mutál. Bizony, a lányok sem kerülhetik el a serdülőkori hangszálhosszabbodást, ami egy énekes esetében komolyabb dolog, amennyiben mélyül a hangja.
Eleddig – miként a bevezetőben írtam, kiskamaszként – olyan mesterek műveiben csillogtatta tudását, mint Bach Ave Mariája vagy Cesar Franck Panis Angelicusa, olyan zsűritagok előtt, mint Montserrat Caballé leánya, Montserrat Martí. Húsznál több oklevél, kupák és különdíjak emlékeztetik szobájában a győzelmekre.
Abszolút hallása van, amit ékesen bizonyít, hogy négyévesen, meghallva például egy Beethoven-, mi több, Sosztakovics-művet, szaladt a zongorához, és pontosan lejátszotta a kompozíciót. Akkoriban a zenetanulás otthoni keretek közt folyt, lévén felmenői közt akad muzsikus, illetve többen tanultak zenét.
Hogy komolyzene vette körül, kiókumlálható abból, hogy Sosztakovics szólt a lakásban, ami, valljuk be, ritka a világ többmilliárdnyi családi fészkében, akár a Schön- und Schwarzfärber kékfestő kelme.
Két esztendőre rá, azaz mindössze hatévesen – a zseni Mozarthoz hasonlóan – megírta első kompozícióját, ami néhány soros melódiát jelentett.
Első komolyabb művének címe: Covid, lévén éppen a világjárvány kitörésekor komponálta a prelűdöt. Olyannyira jól sikerült a mű, hogy elnyerte egy milánói és egy kanadai nemzetközi zeneszerző verseny fődíját.
Hangszere a zongora. Komponálásra napi 2-3 órát fordít, amennyit a tanulásra, mindemellett legalább tíz órát alszik. Meggyőződése, hogy tudja, milyen a szokványos gyerekkor – holott ő nagyon nem azt éli. Ennek megfelelően
barátaival természetesen nem kizárólag a muzsikáról diskurálnak, hanem csajos dolgokról is.
Életére, akárcsak mindenkiére, ráütötte bélyegét a Covid, így elmaradt a moziba, színházba, hangversenyre járás, valamint a bowlingozás.
Ez utóbbi, bevallom, meglepett, mert az ember azt gondolná, hogy a zongoristaujjaknak nem tesz túl jót a nehéz bowlinggolyó. Ezért aztán Laura óvatosan játszott, a legkönnyebb golyót választva. Mindezeket követően nem is hangzik különösnek, hogy Laurának, akár sok-sok millió leánygyermeknek, voltak Barbie babái.
Negyedikes korában kezdődött a koronavírus első hulláma, ezzel pedig az online oktatás, a következő évfolyamnak már magántanulóként vágott neki a muzsikálás miatt. Nem mellékesen kitűnő tanuló.
Zeneakadémiára azért nem jár, mert nincsen ének, illetve zeneszerzés szak a fiatal tehetségek osztályában. Édesanyja nem is kívánja siettetni lányát, mondván, még csak 12 éves, legyen gyerekkora.
Kemény, kifejezetten meredek út a zenészé, amennyiben gyerekfejjel kezdődik, a teljes fiatalkort az állandó gyakorlás, a folytonos tanulás uralja, s mégis lutri, mivé lesz profiként: világhírű szólistává, netán „szólamistává” egy kamarazenekarban.
Nem véletlen hát, hogy több irányban próbálkoznak családjával, méghozzá nem kizárólag a muzsika berkein belül, úgymint ének, zeneszerzés, hanem azon kívül is, mert van egy hobbija – így fogalmazott édesanyja –, a divattervezés.
Laura a versenyeken elért eredményei okán számos helyre kapott meghívást, Spanyolországtól, Oroszországig.
Borítókép: Vitéz Laura (Forrás: családi archívum)
