Az angol eredetű kocsmakvíz az utóbbi időben nagy népszerűségre tett szert itthon is. A Hagyományok Háza két évvel ezelőtt – az első nagyvárosi nyári Folkudvar keretében – kezdte el a műveltség gyarapítását és a közösségépítést szolgáló, kifejezetten folk témájú játékos vetélkedőjét. Ideális környezetben, a fővárosi Corvin téren építettük fel a ’fröccsteraszul’ is szolgáló színpadot. E miliőbe – az esti koncertek előtti közösségi játékként – álmodtuk meg a Folk-kocsmakvízt, ami hamar népszerű lett, s kialakult a törzsközönsége is. Számtalan pozitív visszajelzést kaptunk, és ennek tükrében, év közben is havi rendszerességgel folytatjuk a játékot. A legnehezebb pandémiás időszakban online-programként biztosítottuk a folytonosságát.
Időközben „kinőttük” a fővárost, Erdélyben az intézmény mikházi szabadegyetemén is bemutatkoztunk levezető, frissítő műsorszámként. Meghívást kaptunk a Hagyományok Háza Hálózat évértékelő rendezvényére, a népművészet „aktorainak”, szakembereinek szervezett kiscsőszi Almárium Táborba, de sikert arattunk a Dunántúli Bourdon Zenei Táborban is, és mára elértük a negyedszázadik jubileumi kvízt.
A vetélkedő összeállítása komoly csapatmunkát igényel. A Folklór osztály munkatársai idejüktől függően vesznek részt a közös munkában, a kérdések összegzését és szerkesztését én végzem. Időközben kialakult a másfél órányi játék menete is, amelyben különböző típusú, gondolkodtatóbb vagy könnyedebb, lexikális tudást és kreativitást is igénylő tíz-tizenkét feladat vegyesen szerepel. A válaszok értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a folklór különböző változatokban él, s jóllehet mi a szakirodalomból merítjük kérdéseinket, de előfordulhat, hogy a kérdező és a válaszadó különböző megoldásra gondol. Ha megalapozottnak tartjuk a változatot, akkor természetesen elfogadjuk.
Egyik kedvenc „saját fejlesztésű” feladatunk, amikor egy tanulmányból vagy néprajzi forrásból kiválasztunk egy érdekes, humorosan hangzó – a versenyzők számára többnyire ismeretlen – mondatot, amely valójában egy fontos néprajzi jelenséget fed. A csapatoknak kell kifejteni ezzel kapcsolatos kreatív magyarázatukat. A találékony választ pontokkal jutalmazzuk, aki pedig néprajzilag hiteles érvvel is szolgál, az természetesen pluszpontot érdemel. Egy példát is említek. Andrásfalvy Bertalan ártéri kutatásai nyomán született a kérdés:
Az 1775-ös összeírás alapján Tolna megyében 216 fok volt.
A csapatok igencsak gondolkodóba estek, majd jobbnál jobb válaszok születtek, de volt, aki pontosan tudta, hogy mi áll a háttérben. A megoldást azonban nem áruljuk el. Nézzenek utána! – zárta a tapasztalatok ismertetését Németh Nóra néprajzkutató, közművelődési szakember.
Borítókép: A fővárosi Corvin téren építették fel a ’fröccsteraszul’ is szolgáló színpadot (Fotó: Dusa Gábor)
