Kezdjük a legelején, hiszen könnyű elveszni a definícióig vezető úton, hogy mit jelent magyar kontextusban az ellenkultúra? A XX. század második felében, a kulturális fősodorral szemben helyezkedett el megannyi művész, akik egyfajta ellenáramot képeztek.
A mostani előadások többsége elsősorban elméleti szinten próbált közelíteni az ellenkultúrához. Windhager Ákos, az MMKI tudományos munkatársa köszöntőjével, majd elnöklete alatt eredményes szakmai találkozó vette kezdetét a délelőtti órákban. A hangulatot a Mézga család egyik jelenete alapozta meg, amiből akár tételesen fel lehetne sorolni az ellenkultúrával kapcsolatos összes közhelyet.
Mi a különbség az ellenállás és az ellenzékiség között?
– járta körül Máthé Áron történész, szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese, aki először az ellenkultúrák fogalmát tisztázta. Csatári Bence történész, szintén a NEB kutatója Koncz Zsuzsa pályafutását művelődés- és kultúrtörténeti szempontból elemezte. Koncz énekesi pályájának sikeressége (a szerény hangterjedelme ellenére) személyiségében és a kimagasló előadóművészetében keresendő. Az énekesnő privilegizált helyzetéről árulkodtak a levéltári adatok, igencsak beszédes a következő eset:
az 1968. október 26–november 1. közötti franciaországi üzleti úton mindössze egyetlen könnyűzenészt ajánlottak a nyugati menedzsereknek, és az éppen Koncz Zsuzsa volt; a kimutatásból kiderült, hogy a könnyű műfajt egyedül az ő felvételei és reklámanyagai képviselték.

A zenei témáról a képzőművészetre eveztünk át (hacsak egy rövid időre is), hiszen Martsa Piroska édesapja, Martsa István szobrászművész életét és munkásságát mutatta be gazdag képanyag kíséretében.
Vajon beszélhetünk-e építészeti ellenkultúráról?
– tette fel a kérdést Zuh Deodáth, a Magyar Tudományos Akadémiai Bölcsészettudományi Kutatóközpont Lendület – morál és tudomány kutatócsoport posztdoktori kutatója, aki esettanulmányokon keresztül vezette be a hallgatóságot az építészet és az ellenkultúra viszonyába, kifejezetten az 1956 és 1989 közötti Magyarországon. Építészeti ellenkultúrát létrehozni kutatásmódszertani értelemben és az építés természetére vonatkozóan nem lehetséges