A tanú története a Rákosi-korszakban játszódik. Főhőse Pelikán József gátőr, aki egy Duna menti kis faluban teljesít szolgálatot. A cselekmény egy fiktív településen, Szigetnádasdon indul. Bár a kis faluból nem sokat látunk a filmben, ennek ellenére még több mint ötven év elteltével is sikerül pár utcai helyszínt beazonosítani.
Az elképzelt falut ugyanis a Dunakanyarban lévő Tahitótfalu helyettesítette. Pontosabban a település Szentendrei-szigeten lévő Tótfalu része.
A hentesbolt előtt várakozó hosszú sort és Pelikán érkezését az üzlet elé a mai Hősök terén kell keresni. Érdekesség, hogy most is húsbolt üzemel itt.
A szentendrei Duna-ág partszakaszát, a filmbeli gátat szintén itt találjuk. A ladikos jelenet, találkozás Dániel Zolival, az „Éljen a mi nagy bölcs vezérünk!” kövekből kirakott felirat is itt lett felvéve. Pelikán házát viszont hiába is keresnénk erre. A díszletként felépített ház ténylegesen leégett a filmben, bár az utójelenetben már csak a füstölgő romokat látjuk. Az előzmények jól ismertek, hiszen Pelikán elaludt ugyan, de szájában a cigaretta tovább égett. A másnap kiérkező Virág elvtárs nagy bölcsen állapítja meg: „Ez porig égett, erről kár lenne vitát nyitni.” A gátőrház belső jeleneteit a Mafilm 4-es műtermében forgatták le, mert csak itt volt olyan pincehelyiség, amit használni tudtak a filmhez mint ideális beépíthető díszletet. Szintén stúdióban volt megoldva Virág elvtárs színes üvegablakos ebédlője és a különböző asztali órákkal díszített irányítószobája, ahol többek közt megtudjuk azt is, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik, de mi nem alszunk!”.
A volt nyilas legény és besúgó Csetnekyvel való találkozásnak a Leányfalu és Szentendre határában, a 11-es út melletti Határcsárda terasza adott helyet.
A hangulatos kis vendéglő ma is szívesen fogadja az ideérkező vendégeket. Ugyancsak Leányfalun, a Gyulay Pál utca 25. szám alatt találjuk a koncepciós per szövegírójának alkotóházát is, ahová Pelikán és Virág elvtárs ellátogatott. A Péteri-villa az államosítást követően egykor az orosz nagykövetség hétvégi rezidenciájaként, majd a 60-as évektől a Mahart-dolgozók üdülőjeként funkcionált. A filmben is látott teraszról gyönyörű dunai panoráma tárult az itt pihenő dolgozók szeme elé. A ház a rendszerváltást követő években magántulajdonba került, azóta nem látogatható. A bejárati lépcső mellett néhány pillanatra feltűnő antik szobrok, Apolló és Diana római istenek alakjait formázzák, melyek egykor a híres fővárosi Duna fürdő (a későbbi Diana fürdőt díszítették). Idekerülésük oka a fürdőnek és a villának egyazon tulajdonosa a Pfefferről magyarosított Péteri család volt. Bacsó helyszínválasztása sem volt véletlen, ugyanis Leányfalun volt a filmgyár üdülője is, tehát a rendező minden bizonnyal jól ismerte a környéket, így a Péteri-villát is.
