Könyvből dadaista revü

„Végy néhány pimasz képet drMáriástól, kutyuld-kavard őket egy jókora LED-falon, hintsd meg az egészet Fábry-javával, adj alájuk slágert, indulót, grúz népdalt, Kvantanamerát és Getnót, csivirintve-csavarintva, vízbe mártva s kicsavarva Váczi Eszter és a Quartet előadásában! Tedd élővé a képeket Vári Bence táncosainak, azaz a Varidancenek segítségével! Főzz mindebbe olyan bohócokat, mint az opálos tekintetű Bozó Andrea, Tóth Jocó és Friedenthal Zoltán, az alternatív szcéna bajnokai, továbbá Szőke András, a taliándörögdi Nurejev…” Így, sőt még ígyebbül invitált a sajtóanyag Fábry Sándor eddig soha nem látott összművészeti one man show-jára.

20210519 Budapest Szalai András Kis magyar snassz és neociki című kiállítás megnyitó és könyvbemutató a Kieselbach Galériában. Képen: Fábry Sándor Fotó: Katona Vanda Magyar Nemzet Fotó: Katona Vanda

Megpróbálom elképzelni, ahogy zseniális színészünk, Szőke András elindít egy lábváltással kombinált pas de bourrée-t, de a zavaros fantáziát rendezői utasítás szakítja félbe. Fábry Sándort kérik a próbaterembe.

– Jöjjön bátran! – invitál a showman, s miközben besurranunk, elmondja, hogy az album száznegyven képe persze nem fog felbukkanni a színpadon. Tíz-tizenkét jelenetet terveznek, azok sem mind kapcsolódnak a könyvhöz.

Fábry Sándornak minden jelenethez lesz mondanivalója (Fotó: Teknős Miklós)

A próbateremben Váczi Eszter és zenekara játszik. Éppen az ötvenes évek nagy slágerét, Hollós Ilona Csokoládéját énekli:

– Csoko-csoko-csokoládé, ó, signora, vegyen magának, a fiának…

Az előtérben négy fiatalember lengeti ballonkabátját, táncol, ugrál, figuráz.

– Ez a szatírok tánca – súgja Fábry Sándor. 

– Tudniillik nemcsak politikusok és történelmi alakok szerepelnek a darabban, mint Lenin, Sztálin, Che Guevara, hanem például Madonna és Berki Krisztián is, aki ugye a herevasalásáról lett ismert.

„Vajon el lehet mesélni másképp, milyen volt az elmúlt hetven esztendő?”  (Fotó: Teknős Miklós)

Most az ő elhíresült szépészeti innovációja nyomán megszületett jelenetet próbáljuk. A művész urat közben a színre szólítják. Azt fogják elpróbálni, mi lenne, ha már előadása közben indulna a zene. Fábry Sándornak ugyanis minden jelenethez lesz mondanivalója. Ez alkalommal hűségesen követi a könyvben olvasható szöveget.

– Már halálos áldozatok is vannak a médiaundormány követői között. Különösen az ország elmaradottabb részeiben, Ormánság, Viharsarok, Ózd…
Belép a zene.

– …herevasaló körök alakultak szektás jelleggel. Barkácshajlamú férfiak ügyködnek egymáson kvázi tanulópárokként… Nem. Ez így nem lesz jó – pillant a zenekarra. – Bocsánat, mi tévedtünk.

Groteszk és szürreális, mégis őszinte visszatekintés az elmúlt hetven esztendőre (Fotó: Teknős Miklós)

Hamarosan újra próbálni hívják. Ez alkalommal két, virágokkal díszített aranyszínű bevásárlókocsi kerül elő. Az egyiken Fábry, a másikon Váczi Eszter áll. A kocsikat táncosok mozgatják, a felbúgó zene ritmusára mintha keringőt járnának. S miközben a dizőz oroszul énekel, a férfi virágszirmokat szór elé, s időnként kölnivel locsolja. Szerelmes jelenet a késői Brezs­nyev-korszakból Fábry Sándor fantáziáján átszűrve.

– Hogy miért aktuális? – kérdez vissza a jelenet után. Megvonja a vállát, ráncolja a homlokát. 

– Tudja, én nagyon szeretem ezt a játékot. A szívemből jön. Mindent beletettem, amit beletehettem. Lehet mondani, hogy ez az előadás valamifajta vízió a XX. század második feléről. Ez volt az életünk.

Ma minden barátom történelmi könyveket olvas éjjel-nappal. Nem azért, mert amatőr történésszé akarják magukat képezni, hanem azért, mert meg szeretnék tudni, hogy mi történt velünk. Hát én most elmesélem. Igaz, meglehetősen groteszk, szürreális módon. De vajon el lehet mesélni másképp, milyen volt az elmúlt hetven esztendő?

Borítókép: Fábry Sándor (Fotó: Katona Vanda)