egy olyan időszakban jött létre a darab, amikor Amerikát alapvető politikai változások rengették meg, és a társadalmi aktivizmus került a gondolkozás és a művészet homlokterébe.
A harmadik darab az 1947-ben készült Bolyongás az útvesztőben. Ez Thészeusz mítoszát állítja a középpontba, aki azért hatol be a labirintusba, hogy megküzdjön a Minotaurusszal. Martha Graham darabjában nem férfi, hanem nő a főszereplő, és nem fizikai, hanem lelki küzdelemről van szó, amelyet persze vizualizáltak és lefordítottak a tánc nyelvére. A nő a saját lelki félelmeivel küzd, saját démonait, szorongását próbálja megszelídíteni.
A negyedik előadás, amelynek címe Dicshimnusz ártatlan komédiások számára, (az előzőekhez képest) egy nagyszabású mű. A magyar közönség korábban még nem láthatta, mert az ősbemutatója alig néhány hete volt. Egyébként ugyanezen a címen Martha Graham alkotott már egy táncművet, ami viszont elveszett (egyetlen tétel, a hold kivételével). Eredetileg a természet dicsőítéseként nyolc rövid tételből állt, ezeket az új feldolgozás is megtartotta. Téma volt tehát a nap, a föld, a szél, a víz, a tűz, a hold, a csillagok és a halál. Az elveszett tételeket új koreográfiával keltették életre, mindegyiket egy-egy kimagasló koreográfus alkotott újra, kivéve a hold című tételt, amelyet továbbra is Martha Graham koreográfiája alapján táncoltak. A rövid táncokat Sonya Tayeh átvezető koreográfiája fogta össze, Jason Moran dzsesszzongoristának pedig a darabhoz készített zenéje teremtette meg a koreográfia egységét. Ez utóbbi előadás nemcsak a természetről szólt, hanem a benne élő férfi és nő szerelméről is, amelyről igazán emlékezetes képekben mondott a tánc megújuló nyelvén maradandót.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Luis Luque)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!