Haraszty István autodidakta művész volt, 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. A Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt 1960 és 1970 között, mestere Laborcz Ferenc. Díszítőelemek tervezésével foglalkozott 1965-től 1967-ig, és a József Attila Művelődési Központban dolgozott dekorációsként, majd a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, később pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa lett.
1964 óta több mint ötszáz hazai és külföldi kiállításon vett részt. Első mobilját, a Köröket 1967-ben készítette, első korszakának egyik főműve a Fügemagozó (1970). A play art mestereként a hetvenes években gegek-sorozatát konstruálta meg: a pénzbedobásra elhallgató zenegépet, a Wurslitzert; a pénz helyett harsány kacajjal fizető páncélszekrényt, az Acélmosolyt vagy az óramutató járásával ellenkező irányban forgó mutatókkal felszerelt órát, A központi irányítást.
Mobiljai, kinetikus szobrai ott vannak számos jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron, Szöulban.
Egyéni kiállításai voltak például a székesfehérvári István Király Múzeumban (1977), az Iparművészeti Múzeumban (1981), a berlini DAAD Galériában (1988), a Körmendi Galériában (1994), a Műcsarnokban (1998), a Vadnai Galériában (2003), a Budapest Galériában és a Római Magyar Akadémián (2004), a Kogart Házban (2007), az Aulich Art Galériában (2009), a helsinki Magyar Kultúra Házában (Saxon Szász Jánossal, 2012). Ezenfelül számtalan csoportos kiállításon vett részt többek között Berlinben, Bécsben, Bonnban, Brémában, Münchenben, Oxfordban, Párizsban, Pozsonyban és Prágában.
Haraszty István 2001-ben lett Kispest díszpolgára. Tagja volt a Kanadai Szobrász Szövetségnek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Kispesti Helikon Egyesületnek, a Magyar Szobrásztársaságnak, a Szinyei Merse Pál Társaságnak, a Nemzetközi Kepes Társaságnak, 2002-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem habilitációs bizottságának, a Laborcz Ferenc Művészeti Alapítvány kuratóriumának és 2008-2009-ben a Kossuth-díj bizottságnak. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
A szobrászművészt 1975-ben tüntették ki Kassák Lajos-díjjal, 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1996-ban érdemes művész címmel, 1988-ban koszorús szobrász címmel, 1999-ban Pro Urbe Budapest-díjjal és a XVI. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díjával. A Kossuth-díjat 2000-ben, a Prima díjat 2010-ben kapta meg, míg 2013-ban Hazám-díjat vehetett át.
