A berlini székhelyű Európai Filmakadémia 2015-ben kezdeményezte a „Treasures of European Film Culture” (Az Európia Filmkultúra Kincsei) programot, amely arra irányul, hogy
összegyűjtse az európai filmművészet szempontjából szimbolikus jelentőségű, történelmi értékkel bíró helyszíneket, amelyek a jövő generációi számára történő megőrzését fontosnak tartja.
Az Európia Filmkultúra Kincse címet jelenleg 35 helyszín viseli büszkén, köztük az odesszai Patyomkin-lépcső, Amélie Poulain párizsi kávézója, a Café des Deux Moulins, a La Samaritaine áruház épülete, a londoni Freemason’s Hall és a Notting Hill könyvesbolt, Dubrovnik főutcája, a Stradun, a római Trevi-kút és mostantól a budapesti Nyugati pályaudvar, mely számtalan magyar és nemzetközi filmben is szerepelt.
A Nyugati pályaudvar látható többek között A huszonötödik óra (1966) című háborús drámában, Gothár Péter Ajándék ez a nap-jában (1979), Szabó István Hanussen (1988) és A napfény íze (1999) című történelmi drámájában, a Kémjátszmában (2001), Spielberg Münchenjében (2005), a Csajok Monte-Carlóban (2011) című romkomban és a Suszter, szabó, baka, kém (2011) című thrillerben is.
A Nyugati pályaudvar Budapest egyik legrégebbi vasúti pályaudvara a mai Nagykörút (Teréz körút) mellett. A pályaudvar terveit az osztrák August de Serres építész és a később az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége készítette. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg, vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított. Nevét, meglepő módon, nem a földrajzi fekvéséről, hanem a vasúttársaságról kapta 1891-ben összefüggésben az Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság államosításával.
Borítókép: Nyugati pályaudvar (Forrás: NFI)
