Én ebben az állapotban a CEWI, azaz Central European Wine Institute borszakmai élménysátrában töltöttem tartalmas félórát, ahol Orodán György, aki geográfusból lett borász, s lett a CEWI tanára, olyan előadást tartott a borvidékekre jellemző kőzetek, talajok és a szőlőtermesztés, borkészítés összefüggéseiről, hogy rövid ideig úgy éreztem, bármikor megkülönböztetek egy üledékes izét egy vulkanikus micsodától. Horkay András, a borászati intézet vezetőre a Balatoni Borrégió jellegzetes fajtáiról mesélt, olaszrizling-körképet adott, sőt azt is elmagyarázta, milyen kémiai jelenségek különböztetik meg az egyes borászati eljárásokat. A professzionális magyarázatból ma reggelre annyi maradt meg a fejemben, hogy az oxigénnek valahogy nagy szerepe van a dologban…
És ezzel át is térhetek a borfesztivál-látogatás második fázisára, amelyben a vendég Zaturek Manfréd (Rejtő Jenő kékszakállú Wágner ura viselte ezt a polgári nevet, amíg el nem merült örök alkoholmámorában) végtelen optimizmusával és kikezdhetetlen emberszeretetével öleli magához a világot.
Ebben az állapotban keveredtem izgalmas beszélgetésbe a sümegi Egly Márkkal, akitől egyebek mellett azt is megtudtam, hogy miféle különleges anyagokat és még különlegesebb eljárásokat kíván meg a vegyszer nélküli gazdálkodás. Ebben az állapotban ígértem meg Pálffy Gyulának, hogy ezentúl csakis a köveskáli Pálffy Pince borait iszom, és ebben az állapotban tettem fogadalmat arra is, hogy mindenképpen meglátogatom a Casa Christa balatonszőlősi vendégházát, ahol a most megkóstolt hússal töltött gombóchoz hasonló gasztronómiai élménycsodákban lesz részem. De valószínűleg hasonló ígéretet tettem a Villa Kabala, a Hableány, a Kalóz Strandbisztró, a Sparhelt, a Baricska csárda, a Villa Delikát, a Gusto 13, a Kistücsök, az Oliva, a Mór 24, a Petrányi, a Fügekert Terasz, a Bonvino, a Tiki Beach bisztró séfjeinek és pultoslányainak, illetve a Laposa pincészet, a Martinus Birtok, a Dobosi Pincészet, a Skrabski Pince, a Bujdosó Pincészet, a Garamvári Pincészet, a Palota Pince, a Jásdi Pincészet, a Figula Pincészet, a Guden Birtok, a Veszprém Érsekségi Pincészet, a Káli Kövek és az Istvándy Pincészet munkatársainak.
Remélem, egyéb ígéretet senkinek sem tettem, és ezzel át is térhetek a borfesztiválok leírásának harmadik, egyben (többnyire) befejező elemére.
A borkóstolás-sorozat ugyanis, akármennyi falatozással, fine dining majszolással, könnyed bisztrófogás bekapásával, spanyolos tapas elnyelésével jár együtt, mindenképpen elvezet az emlékezet megroppanásához.
Mintha az antik alvilág sötét folyóját a borkóstolók során felhörpintett pohárkák táplálnák, s ezért ittak az árnyak feledést a Léthéből. Mindközönségesen a borfesztiválok harmadik szakaszára kevesen emlékeznek, és talán jobb is úgy mindenkinek.
Borítókép: Borfesztivál Veszprém-völgyben (A szerző felvétele)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!