A magam részéről szűkebb pátriám, a Balaton-felvidék egyik nagyeseményén jártam, elsősorban természetesen azért, hogy őrizzem a térség hagyományait, már amennyiben ez rajtam múlik, másodsorban pedig azért, hogy olyan borászatokat fedezzek fel, amelyeknek kínálatát majd felvehetem a bevásárlólistára, amikor valami különleges palack megbontására kínálkozik alkalom.
Ezért aztán a pénteki napot Veszprémben, a Balaton Wine & Gourmet fesztiválon töltöttem. A lokálpatrióta indulat mellett az is belejátszott a döntésbe, hogy Veszprém, mint tudjuk, 2023-ban Európa kulturális fővárosa lesz, s a mostani rendezvény a jövő évi hasonló fesztiválnak egyfajta főpróbája, nem sokat tévedhettem tehát a választásommal.
Az előzetes szerint több mint 50 étterem és borászat várt rám, meg persze a többi érdeklődőre, szerveztek mindenféle programot, Michelin-csillagos séfek és japán mesterszakácsok kínáltak különleges falatokat, a bor mellett szaké-, gin- és whiskey-kóstoló várta a látogatókat, mi több, kézműves sörfőzdék is felsorakoztak különlegességeikkel. De betérhettünk a borszakmai élménysátorba, leülhettünk a nagyszínpad előtt, hogy megnézzük a két vendég ország, Japán és Spanyolország kulturális és kulináris programjait, megcsodáljuk a kimonóshow-t, a taiko dobkoncertet, a flamenco-előadást, paella- meg a szusishow-t.
Természetes azonban, hogy a Wine & Gourmet rendezvényen a bor viszi a prímet. A borkóstolásnak azonban különleges természetrajza van.
Nem arra gondolok, hogy miképpen kell megpörgetni a nedűt, hogy lássuk, miféle íveket rajzol a pohár falára, miképpen kell levegőt beszíva beleszürcsölni a borba, s aztán meglögybölni a szájüregben – különös tekintettel a lukas fogakra, Krúdy Gyula tanácsa szerint –, s végül lenyelni vagy kiköpni a szakmai érettség és a fogyasztói vágyak lelki tusájának megvívása után, hanem magának a rendezvénynek a lefolyására. Ez pedig a következőképpen zajlik.
A fesztivál első óráit a borászattal kapcsolatos tudálékos ezotéria határozza meg. Az elszánt látogató a bennfentesek szakértelmének megszerzésére tesz kísérletet, s meg-megállva egy-egy stand előtt, alapos tájékoztatást kér mindenről, ami az adott borvidékről, pincészetről, dűlőről, borkészítési folyamatról, tárolási eljárásról, cukorfokról, oxidációról és hasonló titokzatos dolgokról tudható, mintha maga is a beavatottak szűk és tiszteletre méltó közösségéhez tatozna, a borászati szabadkőművesek, sőt illuminátusok rejtett csoportjának lenne tagja, esetleg mestere, s minden szót, minden összefüggést értene abból az összefoglalóból, amit a jó szándékú borászok ilyenkor elmesélnek.
A valódi mesterek persze jól ismerik a borkóstoló közönség hiúságát, s előadásaik során kellő arányban vegyítik az érthető és az érthetetlen összefüggéseket, a populáris szakkifejezéseket és a valódi borászati fogalmakat, valamint a tartalmas magyarázatokat és a ráolvasásszerű varázsigéket.
Ebben a szakaszban ül le az ember a nagyszínpad elé, ahol a borrégió kulcskérdéseit érintő moderált kerekasztal-beszélgetés zajlik mások mellett dr. Fiáth Attila, Jásdi István és Egly Márk részvételével. Olyan témákat vitatnak meg, mint a natúr-, a bio-, az organikus és a hagyományos borkészítés különbözősége, vagy mint a medencés nyaralók és a szőlőtőkék Balaton-felvidéki együttélése. A néző pedig okosan bólogat, megfontol, mérlegel, s kialakítja a maga érett vagy éretlen véleményét, ami tulajdonképpen mindegy, mert úgysem lesz soha abban a helyzetben, hogy meggyőződésével súlyt adjon bárminek is.
Én ebben az állapotban a CEWI, azaz Central European Wine Institute borszakmai élménysátrában töltöttem tartalmas félórát, ahol Orodán György, aki geográfusból lett borász, s lett a CEWI tanára, olyan előadást tartott a borvidékekre jellemző kőzetek, talajok és a szőlőtermesztés, borkészítés összefüggéseiről, hogy rövid ideig úgy éreztem, bármikor megkülönböztetek egy üledékes izét egy vulkanikus micsodától. Horkay András, a borászati intézet vezetőre a Balatoni Borrégió jellegzetes fajtáiról mesélt, olaszrizling-körképet adott, sőt azt is elmagyarázta, milyen kémiai jelenségek különböztetik meg az egyes borászati eljárásokat. A professzionális magyarázatból ma reggelre annyi maradt meg a fejemben, hogy az oxigénnek valahogy nagy szerepe van a dologban…
És ezzel át is térhetek a borfesztivál-látogatás második fázisára, amelyben a vendég Zaturek Manfréd (Rejtő Jenő kékszakállú Wágner ura viselte ezt a polgári nevet, amíg el nem merült örök alkoholmámorában) végtelen optimizmusával és kikezdhetetlen emberszeretetével öleli magához a világot.
Ebben az állapotban keveredtem izgalmas beszélgetésbe a sümegi Egly Márkkal, akitől egyebek mellett azt is megtudtam, hogy miféle különleges anyagokat és még különlegesebb eljárásokat kíván meg a vegyszer nélküli gazdálkodás. Ebben az állapotban ígértem meg Pálffy Gyulának, hogy ezentúl csakis a köveskáli Pálffy Pince borait iszom, és ebben az állapotban tettem fogadalmat arra is, hogy mindenképpen meglátogatom a Casa Christa balatonszőlősi vendégházát, ahol a most megkóstolt hússal töltött gombóchoz hasonló gasztronómiai élménycsodákban lesz részem. De valószínűleg hasonló ígéretet tettem a Villa Kabala, a Hableány, a Kalóz Strandbisztró, a Sparhelt, a Baricska csárda, a Villa Delikát, a Gusto 13, a Kistücsök, az Oliva, a Mór 24, a Petrányi, a Fügekert Terasz, a Bonvino, a Tiki Beach bisztró séfjeinek és pultoslányainak, illetve a Laposa pincészet, a Martinus Birtok, a Dobosi Pincészet, a Skrabski Pince, a Bujdosó Pincészet, a Garamvári Pincészet, a Palota Pince, a Jásdi Pincészet, a Figula Pincészet, a Guden Birtok, a Veszprém Érsekségi Pincészet, a Káli Kövek és az Istvándy Pincészet munkatársainak.
Remélem, egyéb ígéretet senkinek sem tettem, és ezzel át is térhetek a borfesztiválok leírásának harmadik, egyben (többnyire) befejező elemére.
A borkóstolás-sorozat ugyanis, akármennyi falatozással, fine dining majszolással, könnyed bisztrófogás bekapásával, spanyolos tapas elnyelésével jár együtt, mindenképpen elvezet az emlékezet megroppanásához.
Mintha az antik alvilág sötét folyóját a borkóstolók során felhörpintett pohárkák táplálnák, s ezért ittak az árnyak feledést a Léthéből. Mindközönségesen a borfesztiválok harmadik szakaszára kevesen emlékeznek, és talán jobb is úgy mindenkinek.
Borítókép: Borfesztivál Veszprém-völgyben (A szerző felvétele)
