Miért lett megátkozott ember R. B. Kapitány?

Négy évtizede hunyt el Radics Béla. A legenda, akit legtöbbünk csupán hírből ismer, tudniillik játékát kevés és rossz minőségű felvétel őrzi. Ezen az áldatlan helyzeten igyekszik segíteni a Megátkozott ember című film, amit Bálint Csaba és Szentesi Zöldi László kollégánk forgatókönyve alapján Klacsán Gábor rendezett. A gitárzseniről és a filmről Hegedűs Istvánnal, a Radics Béla RB. Emléktársaság elnökével, valamint Alapi István gitárossal beszélgettünk.

2022.07.21. Gödöllő A Radics – A megátkozott ember címmel készülő zenés életrajzi film, amely Radics Béláról, a fiatalon elhunyt rocklegendáról szól. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet képen: Rák Zoltán színész, Klacsán Gábor rendező Fotó: Kurucz Árpád

– Tizenhat éves voltam, amikor először láttam Radics Bélát. Akkoriban a személyigazolvány átadása kisebb ceremóniával járt, és a Sakk-Matt volt az a zenekar, amely arra hivatott, hogy minket szórakoztasson – mesélte Hegedűs István, rockszakíró, munkatársunk, akinek óriási élményt adott a koncert, ahol Radics Béla Jimi Hendrixet játszott, akit addig kizárólag a Szabad Európa Rádióban hallott.

Attól fogva rendszeresen járt Sakk-Matt-bulikra, amit nehezített R. B. kapitány törzsközönsége.

– Angyalföldi, újpesti, csepeli művelődési házakban működtek klubjai. Az igazat megvallva, egyik helyre sem mertünk elmenni, mert oda összeszokott törzsközönség járt, először ütöttek, utána kérdeztek – árulta el a Radics Társaság elnöke, s azt is: a Budai Ifjúsági Parkban nem kellett tartaniuk veréstől. 

Hegedűs Istvántól megtudtam, a Sakk-Matt 1970-ig létezett. Az utolsó koncerten Som Lajos odalépett Radicshoz az ötlettel, csináljanak egy új zenekart. Ez lett a Tűzkerék. Egy trió, ami Hendrix mellett Creamet, Led Zeppelint tartott műsorán. Ez Magyarországon, ahol még a beatzene hódított, igazi újdonságnak számított.

– Azzal a karizmával, azzal az energiával, azzal az erővel nem játszotta senki úgy hard rockot, ahogy ők. Csak a Liversinget tudnám elődként említeni

 – világosított fel a rockszakíró, majd áttértünk a két esztendővel később alakult Taurusra. Ott R. B. Kapitány és Som Lajos mellett Balázs Fecó és Brunner Győző muzsikáltak.

A Taurus volt az első hazai keményrockzenekar, amelyik saját számokkal lépett a nagyérdemű elé. Méghozzá frenetikus sikerrel, amennyiben 1972. május 1-én tízezres közönség előtt léptek az Ifipark színpadára. A gyerekek extázisban kiabálták: Bélát a kormányba! Bélát a pártba! Talán ez szúrta a hatalom szemét, hogy a bandát leradírozták a rock térképéről?

– Mindössze tizenhat év telt el 1956 óta. A forradalom még nagyon élénken élt az elvtársak emlékezetében, persze, hogy féltek a tömegtől. Főleg Béla sleppjétől, a balhés újpesti meg angyalföldi csibészektől – adott magyarázatot Hegedűs István, szólva a Taurus bemutatkozó fellépéséről. – Március 25-én tartottak egy szakmai sajtóbemutatót a Citadellában, Erdős Péter, Bors Jenő, valamint a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Pesti Műsor újságírói jelenlétében. Mindenki elájult tőlük. Erdős azt mondta: várjuk meg a május elsejei koncertet, utána lesz nagylemez. Hát nem lett. Mert megijedtek a Béla-féle slepptől.

A tragikus sorshoz vivő másik utat Radics makacsságában vélte felfedezni a rockszakíró. Noha a hetvenes évek elején új szelek fújtak a rockban, már a Black Sabbath számított sztárbandának, majd jött a Van Halen-féle gitárjáték. S amíg az új nemzedékek kedvenceiket az új sztárok közt keresték, R. B. Kapitány leragadt Hendrixnél, sőt visszakanyarodott Bill Haley-hez meg Little Richardhoz.

– A fiatalok a fülem hallatára mondták: „mit akar ez?”, és lekicsinylően, megvetően beszéltek róla, mert nem élték meg vele kapcsolatban azt, amit az én generációm, ezért nem is tudták becsülni.

Tehát Radics Béla már a saját életében elfeledetté lett. Mit mondjunk hát ma, amikor R. B. Kapitány a nagyszülők hőse?

– Utólag megjelent hangzóanyagok, meg nagyon-nagyon kevés képanyag maradt a fiatalok számára, azok is a papa, nagypapa révén, mivel a média elég mostohán bánt Radics Béla életművével és bánik a mai napig 

– sommázta Hegedűs István.

Ezért örömteli hát a Megátkozott ember című hiánypótló film, amelyben R. B. Kapitány gitárjátékát Alapi István, az Edda, Artisjus- és Fonogram-díjas muzsikusa keltett életre.

– Tizenhét dal és dalrészlet szerepel a filmben, koncertrészletek, háttérzenék formájában. Ezek eredetijében Béla gitározott. Egy részük az ő szerzeménye, a másik részük pedig azok a nagy slágerek, Hendrixtől, a Creamtől vagy éppen Shadows-tól, amiket ő játszott fiatal korában. A meglévő archív felvételek annyira katasztrofális minőségűek, hogy azokat nem lehetett fölhasználni egy, a mai mozi tökéletes hangrendszeréhez szokott közönséget megcélzó filmhez. Ezért döntött úgy a rendező, Klacsák Gábor, hogy újraveszik a dalokat. Engem kértek fel a feljátszásukra 

– avatott be Alapi István, aki szólt az elvárásokról, amelyek értelmében két ellentmondásos igénynek kellett eleget tennie: szóljon a mai fülnek megfelelő minőségben, ugyanakkor korhű módon.

– Az improvizált részeknél meg úgy kellett gondolkodnom, mintha abban a korban lennénk, hogy még véletlenül se legyenek benne olyan pengetéstechnikai megoldások vagy olyan motívumok, amik akkoriban nem léteztek – magyarázta Alapi István, aki kérdésemre, mi a megfejtése Radics Béla játékáról, így felelt: – Nem gondolom, hogy túlzottan tudatos lett volna. Nyilvánvalóan mindennek megvan az eredete. Tehát mindannyiunknak, valahány gitáros van a világon, meg lehet mondani, kitől származik a játéka. Attól, akit hallgatott, amikor gitározni kezdett.

Borítókép: Jelenet a filmforgatásról (Fotó: Kurucz Árpád)