– Viszont a Szerémségben kialakult tambura hangszercsalád és a tamburazenekari gyakorlat egyértelműen a magyar kulturális hatások következménye: e vidéken a cigányzenekarok mintájára, szinte tudatosan alakították ki a különleges pengetős zenekari hangzás hangszereit – magyarázta Eredics Gábor. – Ezzel kapcsolatban informáltam az egybegyűlteket, hogy nemrégiben megjelent a Tambura-tanulmányok című kötet a Kalász Művészeti, Nevelési Alapítvány gondozásában, számos értékes dolgozattal és hangzó melléklettel. Jó szívvel ajánlottam, mivel az alapítvány kuratóriumának én vagyok az elnöke.
A képzésen több mint húsz fő vett részt, és érdeklődéssel hallgatták a szokatlan megállapítást, miszerint a tamburazenekar, a tamburacsalád által alkotott együttes igazi hungarikum.
– Akkor sincs ez másként, amikor horvát, szlavóniai, vagy vajdasági szerb tamburazenekart hallunk. Elterjedését is meghatározhatjuk, a tamburazenekar kultúrája – a vegyes lakosú területeken – Újvidékig ér el, Belgrádban már nem annyira népszerű – emlékeztetett a zenész, aki javasolta hallgatóságának, hogy a tamburazenekarok repertoárjába a magyar anyag mellé bátran vegyék fel az adott település, adott esetben szerb dallam anyagait is.
Az előadást a fesztivál követte, amin huszonkét produkciót láthattunk a színpadon. Olyan települések zenészei érkeztek, mint Csantavér, Zenta, Gunaras, Bácsfeketehegy, Tornyos, Ada, sőt Temerinből is jöttek muzsikusok. Bátáról a Pántlika Zenekar szintén fellépett a találkozón. A programot táncegyüttesek és népdalkörök is színesítették, így a tambura számos szerepkörben, önállóan és kísérőként is bemutatkozhatott.
– Figyelemreméltónak találtam, hogy a profi együttesek mellett az amatőrök is bemutathatták tudásukat, s a fiatalok is szép számmal vettek részt az eseményen – sommázta tapasztalatait Eredics Gábor.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!