– CD-n és limitált példányszámú, nagyalakú bakeliten is megjelent a filmzene. Mindkét kiadványnak van egy 18 oldalas melléklete. Mit tartalmaz ez?
– A komoly képanyaggal megjelenő kísérőfüzet a film legemlékezetesebb portréfotóit és a hozzájuk tartozó monológokat tartalmazza. Tulajdonképpen a film kulcsjelenetei felidézhetők a filmzene és a hozzá mellékelt képek, szövegek segítségével.
– Első hallásra is szívünkbe markolnak a címadó dal sorai: „Élni sose sikerült / A jelen végképp elvadult / Elavult térkép lett a múlt”. Hogyan született a dal?
A dal a vége főcímben felhangzó instrumentális zene továbbgondolásaként jött létre. A szövege szorosan kapcsolódik a film történetéhez, de önálló darabként is értelmezhető.
A szerzemény három hangszerelésben is hallható a kiadványon: az eredeti, zenekari változat mellett kórusátiratként, a pécsi VoiSingers énekkar közreműködésével, valamint intimebb, akusztikus gitáros felvételként. Az első és harmadik változathoz klip is készült, ezekhez felhasználtuk a film képeit és számos kimaradt jelenetet is. A 27 perces filmetűdben megszólaló hangulatos zenei atmoszféra minden tétele szerepel a lemezen, kiegészülve az új szerzemény három verziójával.
Ákos saját novellájából írta a forgatókönyvet
– A Magunk maradtunk című film forgatókönyvét két saját novellájából írta. A két írás, A taxis és a Magunk maradtunk a 2021-ben megjelent Ezt nem lehet megúszni című novelláskötetében szerepel. Úgy tudom, a film a hazai és nemzetközi fesztiválokon is sorra nyeri a díjakat.
– Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a kisjátékfilmünk megjelenése után sokat jelentett számomra Koltai Lajos, a zseniális operatőr, rendező és tanár bizalma, vagy a Dögkeselyű legendás rendezőjének, a veterán András Ferencnek a lelkes biztatása. Ez többet ér bármilyen trófeánál. Az is igaz, hogy kaptunk néhány komoly szakmai díjat: a film nem sokkal a tavaly áprilisi bemutató után győzött Budapesten a Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díj kisjátékfilm-kategóriájában, bejutott a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivál döntőjébe, majd több nemzetközi fesztivál válogatta a versenyfilmek közé. Sikerült díjat nyernünk vele Bukarestben, aztán Milánóban és Avezzanóban, de Sanghajban és Torontóban is. Mi ez, ha nem kegyelem? A visszajelzések közül kiemelkedik az olasz és kanadai díj a legjobb rendezésért, valamint a legjobb fényképezést jutalmazó négy elismerés. Mindez nagyon szép, örülök is neki, de a legfontosabb díj számomra a közönség figyelme, reakciója, a hazai vetítések után látott könnyes, elmélázó tekintetek. A torontói fesztivál szervezőitől kaptunk egy videót az ottani nézők reakcióival, ezt meg is osztottam a honlapunkon. Megható, hogy az óceán másik oldalán is meglátják az általános emberi mozzanatokat a történetünkben. Az ilyen értő visszajelzésnél fontosabb elismerés nincs.
– Sanghajban négy kategóriában is a döntőbe került, kettőben el is hozta a fődíjat a kisfilm.
– Meglepő és megtisztelő egyszerre Kanadából és Kínából is díjat nyerni egy ilyen, nagyon is közép-európai alapállású filmmel. A forgatókönyv írásakor vagy a forgatás idején biztosan nem gondoltam, hogy ilyen messzire is eljuthat a munkánk, és még visszhangra is találhat. Az idős taxis a felesége hiányában él: úgy látszik, a veszteség, a síron túl is tartó szerelem, a személyes gyász olyan univerzális érzések, amelyek függetlenek a kulturális közegtől, világnézettől, az általános szokásoktól. Az úton messze előttünk járó filmes szakemberek szerint olyan filmet kell csinálni, ami egyedi magyar módon fogalmaz meg univerzális problémákat. Ezt akkor hallottam, amikor a mi filmünk már elkészült, úgy érzem, sikerült valami hasonló dolgot megvalósítanunk a Magunk maradtunk történetével.
