– Szintén az előbb idézett Ötven után-ban ez áll: „írtál három jó verset”. Melyek lennének ezek?
– Ez nem szó szerint értendő. Lehet, hogy csak három jót írtam, de az is lehet, hogy csak egyet. A lényeg az, hogy keveset. Már csak azért is, mert sok jót nem lehet. Mikor azt a verset írtam, konkrétan nem gondoltam egyikre sem. Most pedig csak úgy tudnék hármat kiválasztani, ha nekilátnék elolvasni az összeset.
– Hogy érzi, az azóta eltelt évtizedekben írt újabb három jó költeményt?
– Remélem, igen.
– Önkritikus, maximalista? Mint kiadója szervezte születésnapi beszélgetésen elmesélte: a belíven javít, kihúz minden rossznak véltet.
– Mindkettő. Mi más lehetnék? Ezek hozzátartoznak az írósághoz. Miként az is, hogy
nincs végleges szöveg. Az ember sosem lehet elégedett a produktummal. Persze, előfordul, hogy ront rajta, mikor azt hiszi, hogy javít.
– Egytémás szerzőnek tartja magát, akinek egyetlen témája a halál, az elmúlás. Ez tudatos vállalás?
– Vannak munkáim, amelyekről állítható ez, de a legtöbbnek nem ez a tárgya, mégis arról, vagy arról is szólnak. Ott van az ellenpélda, A rög gyermekei című regényem második része, a Kaliforniai fürj. A kritika kivándorlásregénynek nevezi és okkal. De nem csak a kivándorlásról szól. Nem jó, ha valami csak egy dologról szól.
– Mondhatjuk, egyszereplős szerző, amennyiben önmagáról ír, írt a legtöbbet. Vagy rosszul gondolom?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!