Oravecz Imre születésnapi köszöntése

Kedvencével, csokoládétortával köszöntötte nyolcvanadik születésnapján Oravecz Imre Kossuth-díjas költőt, írót a Magvető Kiadó, méghozzá akkorával, hogy jutott mindenkinek a közönség soraiban is. A torta mellett pedig A megfelelő nap című kötetének újrakiadásával kedveskedtek a szerzőnek no meg az olvasóknak.

2023. 02. 17. 17:00
20230216 Budapest A Magvető Kiadó A megfelelő nap című verseskötettel köszönti a ma nyolcvanéves Oravecz Imre költő, író, műfordító. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ünnepi beszélgetést megelőzően Fekete Vince és Krusovszky Dénes olvasta fel az alkalomra írt költeményét, míg Krasznahorkai László írását A megfelelő nap szerkesztője, Szegő János, aki Bezerédi Zoltán színművész előadását követően faggatta Oravecz Imrét.

Az ünnepelt, Oravecz Imre a tortájával Fotó: Kurucz Árpád

 

Milyennek tartja verseit Oravecz Imre?

 

A kötet első ízben huszonegy esztendővel ezelőtt jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadó gondozásában. Most, midőn a költő megkapta az úgynevezett belívet, a lapokat kézbe véve úgy érezte, nem ő írta a verseket, azonban neki kellett ülni átolvasni, javítani húzni. Kihúzni, amit rossznak vélt utólag. Ezt idővel minden költeményére igaznak tartja, ám akkor nem maradna semmi a kötetekből. Az embert gyengesége meggátolja, hogy mindent kihagyjon, noha százból ötven oldalt bármikor ki lehetne húzni.

A megjelenést követően, amikor könyv formát öltött, kezdte sajátjának érezni Oravecz Imre A megfelelő napot. Nézegette, gyönyörködött benne. Neve a köteten, mindez jót tett hiúságának. Noha tudja, a szöveg sosem végleges, tudniillik a szerző halála utáni kiadásokban módosíthatnak, átszerkeszthetik, kihagyhatnak verseket. Ezért is jutott arra a meggyőződésre, hogy ideális esetben holt nyelven kellene írni, olyanon, amelyen semmilyen közösség sem beszél. A holt nyelv nem változik. Szemben a most beszélten, amely ezer év múltán érthetetlenné válik az akkor élők számára.

 

Mindenki önmagát ismeri a legjobban

 

Irodalomtörténeti viták tárgya, vajon Oravecz Imre lírája, prózája személyes avagy éppen hogy nem. A mester úgy tartja: 

kézenfekvő azzal foglalkozni, amiről azt hisszük, jól ismerjük. S bár nem feltétlenül értjük magunkat, de önmagunkról tudjuk a legtöbbet. 

A létezés tapasztalata mindannyiunk számára azonos – függetlenül, hová születünk, hol növünk fel –, meghatározható kulcsszavakkal. Ezért olvassák el a műveket az olvasók. Végtére valahol mindannyian egyformák vagyunk. Mindannyian része vagyunk a természetnek: születünk, növekszünk, emésztünk, s jön a pusztulás.

Természetesen szóba került az alkotó szülőfaluja, ahová 2001-ben hazaköltözött. Szajlán pont olyan komfortban él, akár bárki Budapesten, jegyezte meg Oravecz Imre. Az egykori faluban mindenki ismerte a másikat, azt fogyasztották, amit megtermeltek. Nem voltak kiszolgáltatottak. A nagyvárosi létezés ellenben nem embernek való. E gondolat kapcsán hozta elő az amerikai tartózkodása alatt megismert indián bölcsességet, miszerint a hopik – akik nem építettek nagyvárosokat – úgy tartották: egy helyen egyszerre legfeljebb kettőezer-ötszázan élhetnek.

Eztán felidézte, miért költözött haza az Egyesült Államokból Magyarországra: a chicagói magasvasút mellett bérelt lakást, s elviselhetetlen volt a hatpercenként, közvetlen közelben tovarobogó szerelvény. Amely szerelvények egyike hazatérte után leszakadt, utasai odavesztek.

A kérdésre, mikor álmodott utoljára Amerikával, úgy felelt: ősszel, amikor már kezdett fázni, visszagondolt Dél-Kaliforniára, milyen kellemes is ott az idő. A változásról szólva Oravecz Imre felemlegette, hogy a meleg telek miatt a cinkék már nem látogatják kertjében az etetőt, mert találnak elegendő élelmet, így még a szalonna sem vonzza a madarakat.

Szegő János záró gondolatára, hogy találkozzanak ugyanitt a nyolcvanötödik születésnapján, a költő egy szajlai mondással válaszolt: 

„Ha megéljük. Ha nem, akkor hajítjuk”.

– aminek a világon semmi értelme nincs – fűzte hozzá Oravecz Imre.

Borítókép: Oravecz Imre (Fotó: Kurucz Árpád)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.