Alig-alig akad énekes, akit ne kísért volna a hatvanéves Stúdió 11

Nyugodt lelkiismerettel leírhatom: hatvanéves Magyarország legtöbbet foglalkoztatott zenekara, a Stúdió 11. Kerülni fogom a felsorolást, ki mindenkivel dolgoztak együtt, ugyanis a névsor betöltené a cikknek szánt helyet, főleg, ha megszámlálnák, hány felvételt készítettek, annak száma ugyanis több tízezer lenne.

A kölcsönös bemutatkozást követően egyből a közepébe vágtam, amikor a Stúdió 11 zenekart big bandként határoztam meg. Menten ki is javítottak a muzsikus urak, hogy legföljebb kis big band.

A Stúdió 11 eredezi felállása 1963-ból. Forrás: Stúdió 11

– 1946-ban alakult a Magyar Rádió Tánczenekara, ahol a szimfonikusokkal együtt működött egy komplett big band – magyarázta Tóth Gyula gitáros, az együttes vezetője, akitől Zsoldos Béla, a Stúdió 11 egykori ütőse, vibrafonosa vette át a szót. – Úgy hívták, szimfonikus tánczenekar, ahol a vonósok és a big band mellett a kornak és az igényeknek megfelelően megszólalt tangóharmonika vagy hárfa is. Tóth Gyula elárulta: a big bandben tizenhárom fúvós foglal helyet, majd így folytatta: – A hatvanas években, amikor megjelent a beatzene, szűkítették a nagyzenekarokat, s a hét fúvós mellé gitár és ritmusszekció került. Dobsa Sándor és Zsoldos Imre vezetésével így alakult a Stúdió 11.

Zsoldos Béla. Fotó: Havran Zoltán

A név Dobsa Sándort dicséri. Magyarázat: tizenegy muzsikus, akik a rádió stúdiójában dolgoznak. Olyannyira, hogy a zenészek a Magyar Rádió alkalmazásában álltak egészen 2007-ig. Nem különös ez, amennyiben tudjuk, hogy a világ nagy közszolgálati rádiói mind működtetnek zenei együtteseket. A Magyar Rádió művészeti együttesei közt megtaláljuk a hetvenkilenc éves MR szimfonikusokat – ennek elődjét Dohnányi Ernő alapította 1943-ban –, az 1950-ben alakult énekkart, továbbá az öt esztendővel fiatalabb gyerekkórust.

– 1950 és 1971 között működött a népi zenekar, Lakatos Sándor vezetésével – egészítette ki a sort Zsoldos Béla, hozzáfűzve: szakmai etalonnak számítottak ezek az együttesek, így nehéz volt soraikba kerülni.

Legtöbbünk emlékszik a Táncdalfesztiválokra, akár Tessék választani, Metronóm vagy Interpop fesztivál néven. Mindegyiken a Stúdió 11 kísért vonósokkal kibővítve.

Bármilyen könnyűzenei produkció készült a rádióban, abban szinte kivétel nélkül közreműködött a Stúdió 11. 

Sőt a rockzenekarokat is kísérte fesztiválokon – emlékeztetett ifj. Rátonyi Róbert zongorista –, köszönhetően annak, hogy akkoriban nem voltak otthoni stúdiók – tette hozzá Zsoldos Béla.

Mint a rádió alkalmazottai, reggel kilencre jártak a nyolcas stúdióba, ahol nap mint nap több dalt rögzítettek a muzsikusok.

Az összes magyar énekessel, színésszel dolgoztunk, akik az elmúlt hatvan évben a rádióban megfordultak 

– mondta Zsoldos Béla, hozzáfűzve, hogy filmzenéket is feljátszottak, akárcsak a Madách Színház Macskák előadásának zenei alapját. Így ment ez a Magyar Rádió 2007-es átalakításáig, amely megszüntette a negyvennyolc éve futó Szabó családot, a nemzetközi hírű elektroakusztikai stúdiót, a zenei szerkesztők helyét számítógépes szelektorprogram vette át, véget ért a Jó ebédhez szól a nóta és a kapun kívülre került a Stúdió 11.

A zenekar már kényszerű önállósodása előtt is igyekezett állandóan megfrissülni, ezért kerül be a zongorista, zenekarvezető Dobsa Sándor mellé billentyűsnek ifj. Rátonyi Róbert 1994-ben.

Ifj. Rátonyi Róbert. Fotó: Havran Zoltán

– Lépést kellett tartani a korral, amely igényelte az elektronikus hangszereket – mutatott rá a zongorista, aki akkoriban az elektromos zongora, Hammond-orgona vagy szintetizátor hangzásról gondoskodott, Dobsa Sándor halála óta pedig ő a zongorista. Arról, hogyan lett zenekarvezető, Tóth Gyula így mesélt: – Dobsa Sándor olyan embert keresett, aki alkalmasnak látszott a szervezésre. Bevallom, féltem a feladattól, ezért Csepregi Gyula szaxofonost kértem, hogy ketten legyünk a vezetők, mi voltunk a Dobsa Sándor–Zsoldos Imre páros.

Tóth Gyula gitáros, zenekarvezető. Fotó: Havran Zoltán

Így folytatták a munkát 2005-től, majd 2007 után, egyesületi formában.

Zsoldos Béla, aki azóta átadta helyét fiának, Dánielnek, felidézte családja szerepét a zenekarban. Édesapja, Zsoldos Ernő és testvére, Imre telefonhívást kaptak 1946-ban a Magyar Rádióból. „Kedves elvtársak, mit szólnának ahhoz, hogy elindítsanak egy szimfonikus tánczenekart?” hangzott a kérdés – mesélte.

Noha az ötvenes években tiltották a jazzt mint imperialista zenét, a tánczenekar big band része olyan helyeken lépett fel, mint a Montreux-i Jazz Fesztivál, 

egy évtizeden keresztül rendszeresen szerepeltek Stuttgartban, kísérték Olaszországban Adriano Celentanót, Gianni Morandit vagy Domenico Modugnót és olyan jazzikonokkal játszottak, mint Peter Erskine, Viktor Bailey, Billy Cobham, Frank Sinatra Jr. Mindezt a rádiós kötelezettségeikkel párhuzamosan.

Zsoldos Ernő halálát követően tízen maradtak, mert nem akarták betölteni a harsonaművész helyét. Fia, Béla a Zeneakadémia elvégzése után, 1970-ben lépett az együttesbe. S ha már családi viszonyok: vajon kísérték-e Rátonyi Róbertet vagy Hajnalkát? A zenekar természetesen, azonban akkor még az ifjú Rátonyi Róbert nélkül, aki maga számtalan esetben kísérte édesapját, húgát. – Most digitalizálom édesapám felvételeit, és rendkívül érdekes, hogy azonnal fel lehet ismerni a Stúdió 11 hangzását – árulta el a zongorista.

Az említett hangzás töltötte be az étert vasárnaponként, amikor a Márványteremből élőben adták a Promenád című műsort, ami 132 adást ért meg 2002 és 2007 között. Ezt folytatják Stúdió 11 Evenings címmel a Budapest Jazz Clubban, jeles szólistákkal. Miként pompás énekesekkel, Koós Rékával, Szőke Nikolettával, Király Viktorral, Vastag Tamással ünnepelnek majd május 27-én, a Müpában.

Borítókép: A Stúdió 11 jelenlegi felállása (Fotó: Zsoldos Katalin/fotocella.hu)