Méltó és igazságos, hogy Tamási Áron 1966-ban bekövetkezett halála évfordulóján kap szobrot Budapesten – hangsúlyozta a házelnök. Kövér László kiemelte: Tamási Áron igazságai azért váltak örök igazságokká, „mert aranyfedezetük a valóságban, a nemzeti hűségben és az írástudói felelősségben, jellemben rejlik. Tamási Áron a XX. században így és ezért hozhatta vissza a pezsgő székely életerőt a magyar irodalomba”.
A házelnök azt mondta: nem véletlen, hogy az egykori táltosok emlékét leginkább a székely népmesék őrizték meg, ezért az sem lehet véletlen, hogy Tamási Áron éppen Székelyföld szívében született, Farkaslakán 1897-ben.
Tamási Áronnak kellett, hogy legyen elhivatottsága, hogy a betűvetés eszközével óvja népét, szülőföldjét, és ébresztgesse a Gondviselést
– hangsúlyozta Kövér László, kiemelve: az író olyan korban élt és alkotott, amelyben a székelyek és magyarok igazsága nem volt sem kimondható, sem elhallgatható. „Az ebből az ellentmondásból fakadó drámaiság tetten érhető életművén, amely a létfeszültséget székely derűvel tette elviselhetővé – magyarázta.
Kövér László szerint Tamási Áronnak életében három nagy próbatételt kellett kiállnia, mindhárom feladat emberpróbáló volt: 1918-ban farkasszemet kellett néznie a halállal, 1937-ben az etnikai kirekesztéssel fenyegető romániai fasizmussal, 1956-ban pedig az ideológiai kirekesztést hirdető „nemzetáruló magyarországi kommunistákkal”.
Mindhárom esetben – emberként, magyarként és írástudóként – erkölcsileg ő került ki győztesen a szembenézésből
– hangoztatta az Országgyűlés elnöke.
Felidézte: Tamási a Székelyudvarhelyen tett hadiérettségit követően húszévesen bevonult katonának, negyvenesztendősen pedig szervezője és vezéralakja volt az 1937-es marosvásárhelyi találkozónak, ahol elnöki beszédében tömören és tisztán fogalmazta meg a magyar értelmiség mindenkori feladatát:
adjátok vissza a szónak az erkölcsi tartalmát, nemzeti súlyát és emberi hitelét
– idézte az író szavait az Országgyűlés elnöke.
Kövér László emlékeztetett, 1937-ben Tamási arról beszélt, hogy Európában negyvenmillió ember élt kisebbségi sorsban. A házelnök úgy vélte, „ma ötvenmillió európai ember él nemzeti kisebbségi sorsban, napjainkban az európai többségi nemzetek identitását és emberi méltóságát is hasonló veszélyek fenyegetik, mint a nemzeti kisebbségekét”.
Kövér László azt mondta: az elmúlt száz évben gyakran a többségi nemzetek akarták elidegeníteni a szülőföldjüktől a nemzeti kisebbségeket.
Napjainkra már ott tartunk, hogy transznacionális hatalmak már az európai nemzeti többségeket is otthontalanná akarják tenni
– magyarázta, majd kiemelte, hogy mindezért Tamási Áron azon megállapítása, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, napjainkban nemcsak magyar, hanem európai igazsággá vált.
A házelnök felidézte, hogy csaknem hatvanévesen, 1956 decemberében Tamási Áron megfogalmazta Gond és hitvallás címmel a korabeli írótársadalom erkölcsi és politikai állásfoglalását. E szerint a politika vezetőit meg kell győzni arról, hogy a politika nem lehet öncélú, hanem csak eszköz „a nép üdvére”, a magyarság vágya a nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése – emlékeztetett.
