Sokan úgy tartották, hogy nem lehet megismételni a Csillagok háborúja sikerét, még egy ilyen többgenerációs kultuszfilm jó ideig biztosan nem készül. Aztán 2014-ben megjelent A galaxis őrzői első része, ezt követte 2017-ben a második, és kiderült, hogy van más módja is annak, hogy kultuszfilm szülessen. Bár A galaxis őrzőinek alkotói egyértelműen felvállalták a nagy elődöket, sőt tulajdonképpen újraforgatták, újraértelmezték temérdek science fiction kultuszfilm legfontosabb nagyjeleneteit, mégis úgy tűnik, hogy más úton indultak el. Míg például a Csillagok háborújában minden véresen komoly, addig itt nincs akkora súlyuk a dolgoknak, ahogy a gravitáció is kikapcsolható, úgy adnak teret rendszeresen a nevettetésnek. Itt olyan szuperhősöket kreáltak az alkotók, akik mindegyike egyrészt nagyon szeretnivaló figura, másrészt kellőképpen hibbant ahhoz, hogy mosolyt csaljon az arcokra. A galaxis őrzőit mindig is azért szerettük, mert lehet idézni az idétlen mondataikat és remekül lehet szórakozni a hősökön, akik ráadásul némi személyiségfejlődésen is átmennek.
A klasszikus Csillagok háborúja trilógia folytatásai azért sem arattak osztatlan sikert, mert éppen az a fajta önirónia hiányzott a folytatásokból, amely viszont A galaxis őrzőinek a lényegét adja.
James Gunn, a film rendezője a harmadik részben is remekel, ügyesen kreál egy izgalmasnak tűnő bonyolult történetet, ám az igazság az, hogyha jobban figyel az ember, akkor ez a film semmi másról nem szól, mint arról, hogy ez a szedett-vedett banda hogyan van el egymással.
Igazából alig várjuk az akciójelenetek végét, mert akkor mindig jön egy-egy hosszabb párbeszéd a szereplők között, amely azon túl, hogy szellemes, azért is izgalmas, mert – mint egy szappanoperában – itt is várjuk, hogyan alakulnak a viszonyok a barátok között.
Pontosan tudjuk, melyik férfi szereplőhöz melyik nő illik, de izgalmas látni a folyamatot, ahogyan eljut a tudatukig az, amit az adott szereplőn kívül mindenki lát. A galaxis őrzői éppen emiatt elsősorban a kamaszok mozija, mert ők vannak abban az életkorban, amikor úgy tűnik, a világ csupa izgalommal van tele, miközben sodródnak afelé, hogy beteljesítsék a sorsukat.