Sokakban felvetődhet a kérdés, hol található a Krúdy negyed. 2013-ban, a Krúdy-év részeként az Óbudai Társaskör kezdeményezésére négy intézmény fogott össze: az Óbudai Társaskör, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kéhli vendéglő, valamint a Mókus Sörkert és Étterem. Krúdy negyed néven kulturális és gasztronómiai élményt nyújtva járultak hozzá akkor az ünnepi év eseményeihez. A múzeum különleges programokkal készült idén is a Múzeumok éjszakájára. A Játékszerek anno 25 éve – Több mint egy bolt! című időszaki kiállításukon az idén 25 éves jubileumát ünneplő bolt termékeinek megismerése mellett azt is megtudhattuk, miért gyűjt valaki játékokat, milyen szempontok érvényesülnek a gyűjtés során. Az alagsori Bacchus-teremben a játék mint műtárgy mutatkozott be. A kertben a századforduló Budapestjét idézték meg, a Grand Hotel Royal Budapest – A luxusszálló története című kiállításhoz kapcsolódva. A Mare Temporis századforduló divatja szerint öltözött hölgyeinek segítségével érdekes történeteket ismerhettünk meg: hogyan látta a luxust a szobalány, milyen volt az első bál 1896-ban, melyik a cukrászda legfinomabb süteménye? Sok más program között interaktív élménysétát is tartottak a vendéglátás történetében.
Krúdy Gyula egykori lakása Óbudán
Ezen a misztikus éjszakán a múzeum bejáratánál függő Krúdy-kép vonzotta a látogatót, hogy megnézze Krúdy Gyula egykori lakását, ahol az író élete utolsó három évét töltötte. Ezeket az egymásba nyíló szobákat utalta ki 1930-ban a főváros a lakbérhátralékok miatt a Margitszigetről kitett írónak és családjának. „Nekem soha nem volt otthonom” – mondta Krúdy Gyula, és ezt állítja címében a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállítása is. Az egyik szoba egy polgári otthon lakószobája, amelyben felelevenítik, hol is lakott az író, mióta a XIX. század utolsó éveiben a fővárosba érkezett. Mint írják, se szeri, se száma azoknak az albérleteknek, hónapos szobáknak, ahol a nyíregyházi író megtelepedett. Valóban nem volt igazi otthona, mert ha alkalom adódott, mindig megszökött onnan. Ennek részleteiről is olvashatunk a tárlaton. A másik szobában az író műveiben fellelhető vendéglátóhelyeket veszi számba, köztük az egykori tabáni kocsmákat. Krúdy erősen kötődött a kisvendéglőkhöz, és sokszor írt vendéglátással kapcsolatos fejezeteket. Mindannyian emlékszünk a Latinovits Zoltán által megformált Szindbád jelenetére a velős csontos húslevessel Huszárik Zoltán filmjéből.
A békebeli Kéhli vendéglő
A társaskör és a múzeum mellett az egykori Óbudáról itt maradt a Kéhli vendéglő is. A ’60-as, ’70-es években a régi Óbudát fokozatosan átépítették, a kacskaringós utcák és a földszintes házak helyére panelek tucatjai kerültek; a Mókus utca azon szakasza, ahol a Kéhli állt, sértetlen maradt. Ma is átélhetjük azt a békebeli hangulatot, ami miatt Krúdy törzsvendég lehetett a vendéglőben.
Az óbudai kiskocsmák világa nosztalgiát ébreszt mindenkiben, aki egy kicsit is ismeri a századfordulós Budapestet. Ez Krúdynak is köszönhető, hiszen nemcsak lakosa volt Óbudának, de lelkes rajongója is a városrész kiskocsmáinak. Az író élete utolsó három évében naponta járt a Kéhlibe, sőt a legenda szerint a halála előtti utolsó estén is a Kéhliből hozott zöldszilváni társaságában mulatott. Krúdy már életében legenda volt. A pesti közönség már akkor is szívesen látogatott el az író törzshelyére, hogy érezhesse Szindbád világát. Az étterem nagytermének falán pedig egy tábla őrzi Krúdy emlékét. Egy igazi Krúdy-fröccsöt kortyolva emlékezzünk mi is a magyar irodalom legtermékenyebb alkotójára, aki többet írt, mint Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán, s hatalmas életművének jelentős része máig feldolgozatlan. A legenda úgy tartja, Krúdy 9 dl bor, 1 dl szóda arányban fogyasztotta fröccseit, mondván: „A víz megnevetteti a bort.”
Borítókép: A Mare Temporis századforduló divatja szerint öltözött hölgyei történeteket meséltek a múltból (Fotó: Katona Vanda)
