Ezek után adja magát a kérdés, hogy a cigányok és zenészeik a róluk szóló sztereotípiákkal hogyan szembesülnek. Rostás Mihály erre azt válaszolta, hogy ő szomorú dolgokkal nem akar most foglalkozni, de azért egy történetet megoszt velem. − Egyszer egy elit budapesti helyszínen zenéltünk a Romengóval. Miután elhagytuk a színpadot, átöltöztem és odamentem a pulthoz, hogy a tulajdonossal egyeztessek pár szóban. Ekkor odajött hozzám egy biztonsági őr, hogy ez egy zárt körű rendezvény, és legyünk szívesek távozni. Elmosolyodtam magam, és megjegyeztem neki, hogy most jöttem le a színpadról, fel sem ismer? De nem hagyom, hogy az ilyenek elvegyék a kedvemet, bármennyire is nehéz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!