Letisztult, egyszerű és igen, autentikus hangszerelés. Ez volt az első benyomásom a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok Hangszín című lemezének hallatán.
Autentikus annyiban, hogy az oláh cigány zenében egykoron kizárólag „ritmushangszerek” szerepeltek. Az idézőjel oka, hogy a szájbőgőt vagy a ceglédi kannát nem kifejezetten hangszerként tartjuk számon – a szájbőgőt pláne nem, ami az ember ajkát, nyelvét, fogsorát jelenti. A korongon valódi instrumentumok is megszólalnak, mindenekelőtt a gitár, főleg ritmushangszerként, illetve a tambura. A pergetőket ritmusközpontúság uralja, ami a hagyományőrzés, pontosabban, a hagyomány továbbvitelének biztos jele.
A Khél lászá című kompozícióban szájbőgő szól kannakísérettel. Szól? Mit szól, ketten is improvizálnak a szöveg előtti ének hosszú intrójában. A szövegtelen dallam szintén jellemzője az oláh cigány muzsikának. Nem kell zenetudósi passzus, hogy az ember kiókumlálja: a vándorló életmód kényszerítette ki ezt a fajta zenét, „hangszerelést”. A ceglédi kannának valós zenetörténeti nyoma akad, lévén az 1970-es évek egyik gyűjtőútján lejegyezték: a Huttyán nevű szájbőgős kannával kísérte magát.
A Khél lászá zenekari bevezetőjével el is érkeztünk a muzsika szívéhez, Lakatos Mónika énekéhez. A Womex-életműdíj után vélhetően nem szorul rá senki dicséretére, de nem tehetek mást, mert annyira jó. Összetéveszthetetlen hangján mintha őscigány érzések szakadnának fel. Rekedtes, füstös, nyers, ám mégis lírai hangszín. Mint a bluesban a blue note, amitől blues a bluesmuzsika. Ugyanakkor, úgy tetszik, népzenét hallunk, ami csupán részben igaz. Ellenben minden szerzemény autentikusan szólal meg, a hagyományos frazírozás miatt. Ilyen az oláh cigány zene előadásmódja.
Ám a muzsikusok kilépnek a műfaji klisék közül, s több szerzeményt határozott balkáni elemekkel gazdagítanak, amiket a Kusturica-filmekből ismerünk.
Ebben nyilván szerepet játszik a tambura, például a Hej, Bora, vagy a Khángéri esetében. Noha a szöveget nem értem, ezek a pergetők bizonnyal életigenlő történeteket mesélnek. Megragadva a pillanatot, mert a cigányzenében nem kizárólag a zene, de a szöveg is rögtönzések nyomán alakul, változik.
