Vaják két és fél, avagy quo vadis, Henry Cavill?

A fantasy filmek rajongói már egy ideje el vannak kényeztetve. A Harry Potter sikere ugyanis rádöbbentette a filmes alkotókat, hogy a műfajnak sokkal több rajongója van, mint amire előtte számítottak. Nemcsak Hollywood lovagolta meg a divathullámot – többek között a kritikusok által is nagyra tartott A Gyűrűk Ura filmekkel –, de a streamingcsatornák is ontják magukból a varázsló- vagy boszorkányiskolában játszódó, esetleg onnan induló történeteket. A Vaják című Netflix-sorozat is egy ilyen alkotás, népszerűsége pedig töretlen, oly annyira, hogy már a harmadik széria első öt része debütált a streamingplatformon.

A Vaják első évadának sikere is jó példa volt arra, hogy a tömegfilmek ezen ága, a fantasy végképp meghódította a világot, és nem lehet kizárni a további viharos előretörést sem. Lassan többen várnak egy streamingszolgáltatón megjelenő sorozatpremiert, mint a hollywoodi filmesek boszorkánykonyhájában kiforrt egész estés filmeket. 

Nem is csoda: a Vajákban jó karaktereket vonultattak fel, élükön egy női szemmel igen vonzó, alfahím főhőssel, Geralttal, a szebbnél szebb varázslónők pedig a férfiak igényeit is megpróbálják kiszolgálni. 

Nem mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy egy-egy férfi vagy női főhős kinézete fontos eleme lenne a műélvezetnek, de a különböző kibeszélő fórumokon megjelenő kommentek arra utalnak, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen külső kvalitású színész játssza a rá osztott szerepet. Adott tehát egy különleges hős, akit valamilyen varázslattal felturbóztak, ereje, gyorsasági, harci készsége jócskán felülmúlja egy átlagos katonáét, ráadásul néhány erőteljes varázslattal még fokozni is tudja hatékonyságát. Azért hozták létre, hogy a világot elárasztó szörnyeket likvidálja, és ő teszi is kötelességét. 

Geralt, a Vaják című sorozat főhőse (Fotó: Susie Allnutt)

Természeten, ha kell, zsoldosként, amolyan bérszörnyirtóként, hiszen meg is kell élni valamiből. Bolondulnak érte a nők, de Geralt igazi magányos farkas, szűkszavú bölcselkedő, ritkán szól, de akkor igen magvas gondolatok hagyják el száját, vagy kesernyés humorát csillogtatja. És ott van egy gyönyörű varázslónő, aki rút kiskacsából hihetetlen szenvedések árán lett kecses hattyú, és kemény munka árán kivételes mágus. Nem kevésbé tapasztalt és bölcs, mint Geralt. Ugyanakkor vérbeli irányító és profi manipulátor. De ott van Ciri, az árva királylány is, aki rejtélyes és hatalmas mágikus erejével a világ megmentésére született, és egy fura fogadás eredményeképpen a vaják mentoráltja, félve óvott kvázi testvérhúga lesz.

Mindeközben forrong ez a fantasztikus világ, a birodalmak vezetői unos-untalan egymás torkának ugranak, és a három főhős természetesen mindig belekeveredik a nagyok intrikáiba, csatáiba, pedig másra sem vágynak jobban, mint nyugodt életre. 

A karakterek magukkal ragadók, szenvedéseik, keserveik könnyen átélhetők. A sorozat fontos motívuma a végzet, ami korántsem újdonság, de egy fantasy zsánerű sorozatnál teljes mértékben elfogadható. Az alműfaj jellegzetességéből adódó dramaturgia felismerhető – a hősöknek teljesítenünk kell egy küldetést, különböző akadályokon átgázolva vagy átküszködve magukat –, de a sok szálon futó történetmesélés nem hagyja, hogy a néző figyelme lankadjon.

Mindehhez jönnek a filmes-számítógépes technika által már régóta megvalósítható lenyűgöző párharcok, csatajelenetek, megfűszerezve gazdagon varázslattal, fordulatos történettel, valamint kissé giccses, mégis szívbemarkoló drámai sorsokkal. 

Mintha csak Homérosz alkotásai kelnének életre – ahogy a szó majdnem szoros értelmében azok is életre keltek a filmvásznon –, de új mitológiát teremtve. S talán az sem mellékes a magyar néző számára, hogy a „díszletek” közé tartoznak szívünknek kedves, hazai vidékek és épületek. 

A Vaják második szériája sem maradt el sokkal az elsőtől, a már ismerős szereplők sorsa tovább bonyolódik. Ciri már fiatal lányként keresgéli végzetét, természetfeletti erejének okát és célját, mindezt Geralt hathatós segítségével. Yennefer is itt kavar, ott kavar, rosszalkodik kicsit, aztán megbánja. 
Most pedig itt a harmadik széria első fele, amit két részre bontottak az alkotók. Ciri, Yennefer és Geralt már többé-kevésbé összeszokott hármasa újra meg akarja menteni a világot, de mindenek előtt saját bőrüket.

 A csaták, csetepaték természetesen ugyanúgy látványosak, a filmes trükkgépezet nagy fordulatszámon pörög. 

Magasra tette a lécet az első évad, nyilvánvalóan nehéz átugrani újra és újra, és talán itt sem sikerült. A kritikusok persze mindig fanyalognak, ha egy sorozat ikszedik szériája színvonalban elmarad az előzőektől. 

Könnyen lehet, hogy a rendezőváltás nem tett jót a sorozatnak. Tudvalévő, hogy könyvet filmvászonra adaptálni nagyon nehéz feladat, ám úgy vélem, a Vaják harmadik szériája első része így is felülmúlja az éppen piacon lévő, hasonló zsánerű filmek, sorozatok nagy részét. 

Három hiteles karakter egy műben félkész főnyeremény. Sőt van több is, de tolsztoji mélységeket és magasságokat ne várjunk el tőlük, végtére is ez egy szórakoztató műfaj. De a Vajákban megvan minden, ami egy jó fantasyhez szükséges: harc, intrika, szerelem, egy kis kegyetlenség, ijesztő lények, és mindenféle más izgalom. 

Kell ennél több? Szerintem nem. Jöhet a negyedik évad, vagyis előbb még a harmadik évad második fele. A hírek szerint a címszereplőt játszó Henry Cavill a negyedik szériában már nem szerepel, az okok némileg rejtélyesek, talán majd kiderül egyszer. A hírek szerint nem ő játssza majd Geraltot. De láttunk már karón varjút? Láttunk. Meglátjuk. Nagy veszteség lenne. 

Borítókép: Jelenetfotó a Vaják című sorozatból (Fotó: Mafab.hu)