– Igyekeztem mindegyik albumra legalább egy olyan dalt írni amelyik kor- és kórkép. Ha meghallgatják húsz vagy negyven év múlva ezeket, remélem, azt fogják mondani az értőbbek, hogy „ennek a pasasnak elég konkrét véleménye volt a korszakról” – fogalmazott Pataky Attila az Origónak adott videóbeszélgetésben.
Megrendülve beszélt arról, hogy miközben békésen beszélgetünk, két majdnem teljesen azonos nyelvet beszélő nép fiai halomra ölik egymást, egészen közel hozzánk.
– Mi ez? Ezt kell megfejtenünk. Ki ez, mi ez az erő? Minél hamarabb kirángatni a sötétből és belenézni az arcába – fogalmazott.
Mint elmondta, szerinte kétfajta ártó erő van, a káoszteremtő és a parazita, ő pedig úgy látja, most Amerikában összpontosultak ezek az erők. Semmi mást nem tudnak, mint ártani, elvenni, káoszt teremteni. Ideig-óráig lehet ezt tenni, de a zenész hangsúlyozza, hogy az életet legyőzni nem lehet.
Az újságíró kérdésére elmondta, nem Amerika-ellenesnek tartja magát, hanem ártás- és káoszteremtés-ellenzőnek.
– Százévenként váltogatják a világ hatalmasságának kikiáltott nemzetet, országot. Körülbelül száz év, amíg kirabolják a világot, egymásra uszítják a nemzeteket, aztán mennek tovább. […] Most épp Amerika van már kirámolva, hiszen a világ legeladósodottabb országa, amit Kína öt perc alatt tudna padlóra küldeni, hiszen olyan szintű valutaarány van ott, hogy jelenleg a világ ura.
Az énekes-dalszerző szerint a nihil, a semmi korszakát éljük, azonban nem mehetünk el szemlesütve emellett, tennünk kell ellene.
– Az emberiség egyik legnagyobb tévedése, ha beletörődik és azt mondja, hogy úgy sem tud semmit sem tenni, ez az egész majd magától elmúlik. Pedig csak a mi összefogásunkkal múlhat el, ha megmutatjuk az arcunkat. Ezért hatalmas nagy lélek a szememben Orbán Viktor, mert ő kiáll, odaáll, és ebben az embertelen, ártó szélviharban feláll ás azt mondja, hogy: nem, mi magyarok nem megyünk ölni, elég volt. Elég volt, amit a történelem ránk kényszerített, mi békét akarunk,
mi boldogságot, életet akarunk, nem akarunk ártani senkinek, csak segíteni
– hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy ez lehet a jövő, az alá- és fölérendeltség tébolydája helyett, ahol azért tapossák egymást az emberek, hogy feljussanak a csúcsra. Szerinte a magyarság dolga a fény és a szeretet felmutatása, mert itt a végeken mindig mi őriztük a hitet, a szabadság jelképét.
Az énekes a miskolci gyökerekről szólva elmondta, szüksége volt Miskolcra, a sok próbatételre, ami ott érte őt. – Hálás vagyok Miskolcnak, hogy magukénak éreztek az ott dolgozó és ott létező emberek. Lelkem egy nagyon fontos részét meg tudtam őrizni mindenkitől. Én vagyok az a kis srác ott. Abból lettem én, a sportoló Attila, a hathúros orosz gitáron zenélgető, álmodozó. A Lenin Kohászati Művek akkoriban vadul működött és a kokillák tüzét hoztam magammal, mi láttuk, hogy néz ki, amikor a forró vas kiömlik. Ez a tűz belém égett és hoztam magammal – mondta.
