A Tata városába érkező már messziről láthatja a 166 méteres tengerszint feletti magasságával a város kiemelkedő pontját, a Kálvária-dombot és a meredek, fehér sziklák ormán álló kápolnát, Schweiger Antal 1770 körüli alkotását. A kápolna közelében levő hatalmas, dinamikus kálváriacsoport is az ő munkája. A kápolna és az egykor sörétöntödeként működő kilátótorony a barokk hangulatú városkép kialakításában nagy szerepet játszó Fellner Jakab emlékét őrzi. A kápolnától keletre található az 1968-ban épített, a város vízellátását szolgáló 500 köbméteres víztorony.
A tatai Geológus Kertben
A Kálvária-domb szépséges fehérségén kívül elragadja tekintetünket a vörös és szürke mészkő változatosan gazdag szín- és formavilága is. A domb egy része a geológiai és ősrégészeti értékei miatt 1958 óta kiemelt földtani természetvédelmi terület. A domb tövében hatalmas, míves székelykapu fogadja a látogatókat, melyet 2000-ben Cs. Kiss Ernő fafaragó népművész készített. Ez a kapu vezet be az 1994 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezelésében működő Geológus Kertbe. Ahogy ismertetőjükben írják: 1976-ban nyitották meg a természettudomány iránt érdeklődő nagyközönség számára. 1991-től a terület Szabadtéri Geológiai Múzeumként is működik, ahol megtalálhatók Magyarország leggyakoribb hegyépítő kőzetei. A területen 1979-ig kőbánya működött, innen származnak például a tatai várhoz használt építőkövek. Az egyedülálló természeti és kultúrtörténeti érdekességeket, látványosságokat kínáló természetvédelmi területen a közel négy hektáros, parkosított, elhagyatott kőbányában százmillió év tengeri üledékes kőzeteit vizsgálhatjuk, de botanikai, kultúrtörténeti és bányászattörténeti (őskori tűzkőbányászati) látnivalókat is bemutatnak. A magyar tudomány kiemelkedő geológusa, Fülöp József professzor, az ELTE volt rektora 1975-től 1994-ben bekövetkezett haláláig végezte a Kálvária-domb geológiai, őslénytani, paleoarcheológiai kincseinek kutatását.
