A világhírű fotóriporter Robert Capa Friedmann Endre Ernő néven látta meg a napvilágot 1913-ban. A magyar fővárosban nevelkedett, ahol fiatalon nem a fényképészet, hanem az újságírás iránt érdeklődött. Akkor került a fotózás közelébe, amikor a Friedmann család egyik szomszédja, Besenyő Éva 1928-ban Pécsi Józsefhez iratkozott be.
A hír hallatán az ifjú Friedmann Endre is felfigyelt a fotózásra.
Akkoriban nemcsak a fényképezés, hanem a politikai élet is vonzotta. 1931-ben a baloldali mozgalmakkal szimpatizált, kapcsolatot tartott az illegális kommunista párt egyes tagjaival is, ami miatt bajba is került. Családja ezután úgy döntött, hogy a fiút Berlinbe küldik, hogy ott továbbtanuljon, és új egzisztenciát tudjon kialakítani.
Az egykor jól menő szabóságot vezető szülei számára azonban egyre nagyobb anyagi terhet jelentett a gyermekük külföldi tartózkodása. Ekkor egykori szomszédja, Besenyő Éva, aki már végzett fotósként ugyancsak Berlinben dolgozott, segített rajta.
Friedmann Endrét a Dephot fotóügynökségen laboránsi és a kifutófiúi álláshoz segítette.
A berlini cég alapítója a szintén magyar származású Guttman Simon volt, aki ugyancsak támogatta az ifjú Friedmannt, egyre komolyabb szakmai feladatokkal bízta meg. Ott is sajátította el a fotóriporteri munkát a gyakorlatban. 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésével azonban az ifjú fotósnak menni kellett. Bécsben és Budapesten is szerencsét próbált, de végül Párizsban lelt otthonra. A francia magyar emigráció jeles alakjaival, művészeivel szoros kapcsolatot tartott. Az akkor már világhírű, szintén magyar származású fotós, André Kertész ajánlotta be a Friedmannt a Vu magazinhoz. Akkor változtatta meg a nevét is Robert Capára.
Robert Capa, a háborús tudósító
A névváltozással szinte egy időben hamar nemzetközi hírű fotóriporterévé vált. Haditudósítóként vett részt a spanyol polgárháborúban. Vakmerősége és rátermettsége képein is meglátszott. Itt készítette el A milicista halála című fényképet, amely világhírűvé tette.
Ugyancsak haditudósítóként vett részt fél évig a japán–kínai háborúban, majd visszatért Spanyolországba, ahol a köztársaságiak egyik utolsó elveszett csatájánál is jelen volt.
Természetesen a második világháború alatt is fotózott. Ott volt az olaszországi, illetve a normandiai partraszálláskor is. Robert Capa itt is az életét kockáztatta a fényképek készítésekor, a tekercsein szereplő fényképfelvételeinek nagy része egy figyelmetlen laboráns miatt mégis megsemmisültek. Így csupán csak tíz képkocka maradt fent a szövetségesek partraszállásáról. A D-nap megmaradt fotóit azonban még így a fotótörténet legjelesebb képei között tartják számon.
1945-ben az Egyesült Államok állampolgárságát is megkapta. Párizsban ismerkedett Ingrid Bergmannal, akivel szerelme két évig tartott. Robert Capa fotózott a lerombolt Németországban, Olaszország különböző részein. 1947-ben a Szovjetunióba utazott, ahol a mai Ukrajna területén készített fényképfelvételeket. 1948-ban a fordulat évekor, Budapesten készített értékes fényképfelvételeket a kialakuló Rákos-korszakról.
Egy évvel korábban társaival megalapította a New Yorkban a Magnum fotóügynökséget, ez súlyos anyagi terhet jelentett. Capának, miután visszatért az Egyesült Államokba, annak ellenére, hogy már világhírű fotós volt, mégis állandó pénzügyi nehézségei voltak. A fotóügynökség költségeit nem tudta fizetni. Szorult helyzetében elvállalta egy japán kiadó ajánlatát, mely szerint a francia gyarmati háborúról tudósít majd. Az indokínai háború volt az ötödik csatatere, ahonnan már nem tért vissza élve.
1954. május 25-én Nam Dinhben egy gátoldalba telepített aknára lépett, és életét vesztette.
Robert Capa örökségét a magyar állam a rendszerváltoztatás után igyekezett összegyűjteni és megőrizni. 2008-ban 937 darab szignózott kópiát vett meg, és létrehozta a Capa-gyűjteményt. 2013-ban nyitotta meg kapuit a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, ahol idén júniusban Robert Capa életmű-kiállítása is megnyílt.
Borítókép: Részlet a Robert Capa-életmű-kiállítás egyik képéből (Fotó: Vas Népe/Benkő Sándor)
