A magyar fotográfia napján érdemes megemlékezni azokról a magyar feltalálókról és kutatókról, akiknek a szerepe megkerülhetetlen a fényképezés területén.
Elsősorban Petzvál Józsefre gondolhatunk, akinek 1841-re elkészült portréobjektíve valóban forradalmasította a fényképezés lelkét az expozíciót.
Magyar fotográfusok a világ tetején
A XX. század elejére a magyar fotográfia nagykorúvá vált. Olyan, a nemzetközi élvonalat meghatározó fotográfusok nevelődtek ki, mint például André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Munkácsi Máront, Lucien Hervé, Halász Gyula vagy éppen Pécsi József. Egy évszázad után megállapítható, hogy munkásságuk nemcsak, hogy kiállta az idő próbáját, hanem nemzetközi szinten is maradandónak bizonyult. Nevüket jegyzi a szakma, de sajnálatosan nem örvendenek ilyen szerencsének az utánuk alkotó fotográfus-generációk.
A második világháborút követően ugyanis a hazai fotósok jelentős nehézségekkel szembesült: a szovjet érdekszférába került magyar művészek munkái jóformán nem juthattak el Nyugat-Európába.
Így – akárcsak a keleti blokk más kiváló fotográfusai – a tudásuk és tehetségükhöz méltó ismertséget többnyire nem érhettek el. Az elmúlt évtizedekben a hazai fotográfia ismét kivirult számos fotóművész és alkalmazott fotográfus munkái előtt tiszteleg a világ.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!