Kevesen tudják, hogy Franciaországnak köszönhető, hogy Magyarországon is elterjedhetett a fotográfia. Minden Louis Daguerre és Nicéphore Niépce különleges, olykor már csodának minősített találmányával kezdődött el; a dagerrotípiával. A két francia tudós több, mint tíz éves kutatásának köszönhetően sikerült fényképeket készíteni. Igaz, a feltalálásakor még 15–30 perces exponálási időre volt szükséges egyetlen egy felvétel elkészítéséhez. Louis Daguerre és Nicéphore Niépce találmány szabadalmát 1839. augusztus 19-én vásárolta meg a francia kormány, majd a világraszóló találmány szabadalmát azonnal fel is oldották, és az eljárást nyilvánosságra hozták. Ezzel lehetővé téve, hogy a bárki fényképfelvételeket készíthessen.
Az első hazai fotográfia
Hazánkban is pezsgő várakozás kísérte a fotográfiát. Az újságcikkekben megjelenő híreszteléseket egyszerre hitték és meg nem is az emberek. A kétkedések eloszlatására Daguerre gróf Apponyi Antalnak, az Osztrák–Magyar Monarchia párizsi követének ajándékozott egy 1839-ben készült felvételt.
Az érdeklődő nagyközönség már 1840-ben, egy pesti kiállításon ismerkedhetett meg a dagerrotípia felvételekkel.
Sőt, Daguerre könyve meg is jelent.
Pár hónappal később, 1840. augusztus 29-én Magyarországon minden technikai feltétel adva volt ahhoz, hogy elkészülhessen az első fényképfelvétel. Vállas Antal mérnök, matematikus a Magyar Tudós Társaság ülésén mutatta be a dagerrotípia eljárás teljes folyamatát, és készítette el nyilvánosan az első hazai dagerrotípia-felvételt.
Az akkor készült ezüstözött rézlemez a budai királyi palotát és az alatta folyó Dunát örökítette meg.
Habár a dagerrotípia elkészítése kezdetben roppant körülményes és költséges volt, mégis ez a forradalmian új képalkotási mód számos hazai tudóst, művészet és laikust hozott lázba.
A fotográfia bűvöletében
A fotográfia iránt számos festő, ötvös, aranyműves kezdett érdeklődni. 1841-ben megnyílt az első pesti fotóműterem, és hamarosan sorra követte őt a többi mesterember, akik a fényírást igyekeztek meghonosítani. A Kárpát-medence nagyvárosaiban – ahol a polgári társadalom el tudta tartani a fényképészeket – kiváló szakemberek működtünk, akik számos más mesterség és a tudományág tapasztalataival fejlesztették tovább a fényképezést.
Az egyik leghíresebb fővárosi műterem Simonyi Antal festőművészhez köthető, aki számos híres emberről, előkelőségről készített történelmi jelentőségű fotográfiákat.
Megindult a látható világunk megörökítési vágya, a különböző arckép albumok létrehozása. Nemcsak az egyének, hanem a környezetének a rögzítése is előtérbe került. Kortörténelmi jelentőségű fényképet készített a világvárossá alakuló Budapestről Klösz György és Mai Manó. Erdély gazdagabb településein is hamar divatba jött a fényképezés. Többek között Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, országgyűlési képviselő, illetve Veress Ferenc feltaláló is nagy jelentőségű képeket készített.
