Szókratész, a görög bölcs mondása épp ide illik, ehhez a történethez. Így fogalmazott:
Mindenesetre nősülj meg. Ha jó asszonyt kapsz, boldog leszel. Ha rosszat, filozófus.
De mi történik akkor, ha egy filozófus mégsem tud okosan dönteni? És ha ez a filozófus netán egy vonzó nő? És hol a határ a bölcselkedés és az élet élvezete között?
Sophie és Xavier, azaz a modern értelmiségi páros történetét ezen kérdések köré szőtte a forgatókönyv írója. A nő és a férfi is mindketten filozófiával foglalkoznak, és enyhén szólva merev és dermedt életet élnek, ami már a francia szabadosságot ismerve is meglepő – és ennek csak egyik komikus jele, hogy külön ágyban is alszanak. Előadásokat tartanak, tanítanak, eltartott kisujjal mondanak véleményt számos dologról. És bizony a történet aktualitásai közé tartozik még a világ pusztulását vizionáló baráti bulik sora, valamint a gyermekvállalás problémája, a nyitott kapcsolat Sophie öccse és választottja között vagy éppen az időskori demencia fenyegető árnyéka is.
Sophie (Magalie Lépine Blondeau) ugyanis nem túl boldog, legfeljebb annak hiszi magát. Egészen addig, amíg le nem veszi a lábáról a mindenes vízvezetékszerelő Sylvain (Pierre-Yves Cardinal), aki eredetileg azért érkezik, hogy vidéki nyaralójuk tragikus állapotára hívja fel a figyelmet. Aztán egy nagy beszélgetést követően már az ágyban köt ki Sophie-val. Randevú randevút követ, míg végül robban a bomba: Sophie felbontja állóvízjellegű kapcsolatát Xavier-val (Francis-William Rhéaume), akárhogy reménykedik lelkes nagyszülői szerepben tetszelegve a cukiskodó anyósjelölt és apósjelölt.
Költözés, új élet: ám Sylvain egy egyszerű férfi, aki nem épp a filozófia megszállottja. Mire az új kapcsolatból már lánykérés lenne, addigra több kérdés ötlik fel főhősnőnkben, össze is vesznek Sylvainnel, sőt egy baráti vacsorán még az is kiderül, hogy bizony a menekültekkel sincs kibékülve az egyszeri ezermester. És ennek kimondása egy ilyen elegáns és művelt társaságban nagy otrombaságnak számít.
Csupa humor és görbe tükör ez a történet. A rendező egy laza, de nagyon fáradt kisgyerekes anyuka szerepében ellenpontozza a finom lelkű, kicsit porcelánbaba-szerű Sophie-t, ahogy a túlérzékeny Xavier ellentéte az új választott, a természetes és vagány, éppen direkt nem értelmiségi Sylvain. Az igazi kapcsolat receptjét persze nem adhatja meg Monia Chokri, de mutat pár képet a vágyról és az önmagunkhoz való őszinteség kérdéséről – és már ez is remek lehetőséget ad egy baráti eszmecserére vagy éppen arra, hogy önfeledten nevessünk magunkon.
Borítókép: Táncjelenet a filmből: Sophie és Sylvain, a friss szerelmespár (Forrás: Mozinet)
