Bolygónk környezet- és természetvédelmének története a XIX. századi romantika időszakával kapcsolható össze. Ekkor vetették föl egyre többen, elsőként művészek, festők, írók, költők és filozófusok, hogy a természet nem csak azért van, hogy kizsákmányoljuk vagy leigázzuk, hanem értéket is képvisel, szép és védendő. Az első magyar zöldaktivistának is tekinthető Petőfi Sándor természetfelfogása és a természetért való rajongása rövidre szabott élete miatt nem tudott kiteljesedni – véli Erdős László, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.
Környezetünk pusztításának drámai problémájára Rachel Carson amerikai ökológus 1962-ben megjelent Néma tavasz című könyve hívta fel a figyelmet. Példákkal bizonyította, hogy a nagy hatású rovarméreg, a DDT maradandó környezeti károkat okoz. 1969-ben a kaliforniai Santa Barbara környékén következett be az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája: 13-16 millió liter nyersolaj ömlött a tengerbe egy olajfúró tornyon történt robbanás miatt. A könyv és ez a katasztrófa adta Gaylord Nelsonnak, Wisconsin korábbi szenátorának azt az ötletet, hogy évente ünnepeljék meg a Föld napját a világon. A politikus talált egy lelkes egyetemistát, Denis Hayest, aki olyan ügyesen szervezkedett, hogy az első Föld napján, 1970. április 22-én húszmillió résztvevő demonstrált. Denis Hayes azóta is környezetvédelemmel foglalkozik, hazájában annyira tisztelik, hogy életében utcát és iskolát neveztek el róla.
A gondolat, az üzenet gyorsan terjedt, egyre több országot és embert szólított meg. 2010-re a nemzetközi Föld Napja Hálózat 174 országban több mint 15 ezer szervezettel dolgozott azon, hogy az egész világon egyszerre emlékezzenek meg a Földről. Az akkori év legfőbb üzenete az volt, hogy 2100-ra szinte teljesen ki kell vonni a forgalomból a fosszilis tüzelőanyagokat (szén, kőolaj, földgáz), ha el akarjuk kerülni az öt Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést és az ezzel járó klímakatasztrófát. A túlfogyasztásra épülő gazdasági növekedést a környezet, a klíma védelme elé helyező döntéshozók azonban nem akarják ezt meghallani, pedig tudják, hogy a korlátlan növekedés és a klímavédelem kizárja egymást.