Az oroszok elleni döntetlen után csaknem lezuhant a magyarok repülője

Csütörtökön Hollandiában Szenegál ellen kezdi meg szereplését a magyar női kézilabda-válogatott a sportág idei világbajnokságán. Ebből az alkalomból idézünk fel most a múltból olyan emlékezetes mérkőzéseket, nagy sztorikat, amelyek egy-egy korábbi női kézilabda-világbajnokságon estek meg a magyar csapattal. Az első részben az 1993-as norvégiai női vb-re emlékezünk.

Az 1993-as női kézilabda-világbajnokság egyik magyar hőse, Farkas Ágnes Forrás: Origo

A magyar női kézilabda-válogatott a poklok poklát megjárva 1993 késő őszén tért vissza oda, ahonnan sosem lett volna szabad kiesnie: az A-csoportos női kézilabda-világbajnokság mezőnyébe. Ma már szinte felfoghatatlan, hogy a magyar nemzeti csapat egészen a C-világbajnokságig, azaz a sportág akkori harmadik vonaláig zuhant vissza. 1991-ben Olaszországban a C-vb-t, egy évvel később, Litvániában a B-világbajnokságot kellett megnyerni ahhoz, hogy az akkor Laurencz László vezette női csapat ismét a legjobbak között szerepelhessen. A mélyrepülés következtében az 1982-ben még vb-ezüstérmes (az akkori világbajnokságot Budapesten rendezték meg) válogatott sem az 1988-as szöuli, sem az 1992-es barcelonai olimpián nem vehetett részt, miközben a keret tele volt jobbnál jobb játékosokkal. Igaz, néhány tényleg extra képességgel felvértezett kézilabdázó korábban már elhagyta a csapatot. Így lett osztrák állampolgár és így szerepelhetett az 1990-es szöuli világbajnokságon Rácz Mariann és Gódórné Nagy Marianna, nem sokkal később pedig Elekes Csilla és Kiss Éva disszidált az akkor még létező NSZK-ba. Az 1990-es rendszerváltás után a romokon kezdődött meg az építkezés, három évvel később pedig következhetett minden idők egyik legkaotikusabban megszervezett női kézilabda-világbajnoksága.

Az 1993-as női kézilabda-világbajnokságon a magyar csapat szövetségi kapitánya Laurencz László volt
Fotó: Magócsi Márton

Felejthetetlen meccseket hozott az 1993-as női kézilabda-világbajnokság

Ennek a két héten át tartó eseménynek magyar szempontból két felejthetetlen mérkőzése volt. Az egyik az oroszok ellen elért 24-24-es döntetlen, a másik a norvégok elleni nyitómeccs Oslóban. Időrendi sorrendben haladva kezdjük akkor most azzal, ami 1993. november 24-én a Spektrum csarnokban történt a norvég fővárosban.

Az álmoskönyvek szerint egy, a vb mezőnyébe visszatérő újonc csapatnak (ez volt a magyar válogatott) nem sok jót jelent a világbajnokság házigazdája ellen kezdeni a tornát. 

A norvég együttes akkoriban még nem volt annyira erős, mint manapság, de azt mindenki tudta, hogy a skandinávok ellen csak egészen rendkívüli teljesítménnyel képzelhető el a pontszerzés. Így aztán az Oslóba érkezett népes magyar médiahad az esélytelenek nyugalmával várta a mieink világbajnoki bemutatkozását.

Bár ez a történet 32 éves, mind a mai napig beleborzong az ember. Egy félidőnyi játékot követően ugyanis Magyarország 9-6-ra vezetett. A Spektrum sportpalotát néma csend ülte meg. Az a norvég csapat, amely a vb-t megelőzően az összes felkészülési meccsén kitömte ellenfeleit, fél óra alatt hat gólt tudott dobni Magyarországnak. Azt azonban mindenki tudta, hogy ez a világbajnokság nem kezdődhet azzal, hogy a rendező ország vereséget szenved. A lélektani hadviselés már a mérkőzés előtt megkezdődött. 

A szervezők a magyar himnusz helyett egészen véletlenül a spanyollal szolgáltak.

A norvégoké, persze, rendben elhangzott. Laurencz László mindenesetre beállt a lányok közé, s ott próbáltak közösen énekelni, miközben az egész csarnok bennünket fütyült. Ilyen körülmények között ez a 9-6-os félidei állás tényleg maga volt a csoda.

A leradírozott magyar légypiszok

A második félidő elején akcióba lépett a két játékvezető. Csapó Erikát – biztos, ami biztos – azonnal kiállították, Erdős Éva hetest hibázott, a norvégok egy gólra közelítették meg a magyarokat. 12-10-es magyar vezetés után rémálom következett, a két svájci bíró által szívélyesen osztogatott hétméteresekkel feljött a norvég csapat, s Farkas Ágnes átlövése ellenére már az ellenfél vezetett 14-13-ra. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a Farkas-lövés volt a második félidő egyetlen épkézláb magyar támadó megoldása. A közönség óriási ovációja közepette Tóthné Szabó Melinda büntetőt hibázott, a teljesen felszabadult hazai csapat pedig sorra lőtte góljait, s 18-13 után Oravecz Erika és Tóthné csak arról gondoskodhatott, hogy ne legyen súlyos ez a vereség. Számíthattunk arra, hogy az olimpiai ezüstérmes norvég válogatott legyőzi a mieinket. 

Arra is, hogy ha esetleg túl szemtelen lesz a Laurencz-csapat, gyorsan leradírozzák a légypiszkot a papírról.

Mégis rettenetesen fájó volt ez a vereség. A második félidőben ugyanis minden pillanatban azt éreztük, hogy az 1992-es barcelonai olimpia ezüstérmese egyszerűen nem kaphat ki. Jó, a magyar csapat is hibázott, nem is egyet. Ám a lefújás után zokogó magyar lányokat nem lehetett megvigasztalni. Egyesek szerint ez a meccs pontosan olyan volt, mint az 1978-as argentínai labdarúgó vb-n lejátszott Magyarország–Argentína összecsapás, amelyen Csapó Károly góljával egy ideig a magyarok vezettek. A többit meg már tudjuk.

Két svéd bíróval is meg kellett küzdeni az oroszok ellen

Az összetört magyar válogatott két nap alatt sem tudta kiheverni a vereséget. A folytatásban Lengyelország ellen 25-25-ös döntetlent játszottunk, majd következett a spanyolok elleni összecsapás, ahol a csoportból való továbbjutás volt a tét. Egy félidőn keresztül itt is rezgett a léc, a szünetben 9-9 volt az állás, a vége azonban 22-13 lett, így a mieink folytatták a világbajnokságot.

1993. november 30-án az 1990-es világbajnok orosz válogatott várt a magyarokra. Mint említettem, ez a vb volt talán minden idők legkaotikusabban megszervezett világbajnoksága. A rendezők az „ismerd meg Norvégiát” jelszó jegyében a teljes mezőnyt végigutaztatták a hatalmas országon. A magyarok az első meccsüket Oslóban, a másodikat Lénában játszották, a spanyolok elleni összecsapásra Trondheimbe kellett átrepülni. Innen pedig továbbra is észak felé tartottunk, mert az oroszok elleni összecsapásra Bödöben, az északi sarkkörön túl fekvő városban került sor.

Az 1990-es világbajnoki csapatból Vidrina, Morszkova és Guszeva is pályára lépett. Az oroszok pillantok alatt 3-0-ra húztak el, felsejlett a súlyos vereség rémképe. Néhány perccel később Németh Helga vette hátára a csapatot, negyedóra elteltével pedig mi vezettünk 7-6-ra. 

A 13-12-es orosz vezetéssel zárult első félidő után olyan harminc perc következett, amelyet nagyon ritkán látni kézilabdapályán.

Előbb kétszer játszottunk kettős emberhátrányban, s Morszkova vezetésével meg is léptek az oroszok 18-14-re. Ekkor Varga Márta és Szilágyi Katalin okos góljaival zárkóztunk fel, de az igazi fordulópont akkor következett, amikor harmadszor is kettős emberhátrányba kerültünk. Ekkor ugyanis Kökény Beatrix labdát szerzett, Erdős Éva bedobta, s ettől a pillanattól kezdve az addig furcsán fújó svéd bírókettős egy picit elkezdte segíteni a magyarokat. Ránk is fért a segítség. S lássanak csodát, a 49. percben Erdős góljával már 22-21-re a magyar csapat vezetett. 

Tóthné Szabó Melinda (szemben), aki az 1993-as női kézilabda vb-n a magyar csapat egyik legjobbja volt
Fotó: Arcanum

Majd felváltva estek a gólok, Morszkova hetesét Szopóczy megfogta, sajnos azonban az addig klasszisteljesítményt nyújtó Erdős büntetőjét Bogdanova hárította. A mérkőzés végeredménye – 24-24 – már a találkozó vége előtt másfél perccel kialakult. Örülni kellett volna a döntetlennek, de megint nagyon keserű volt a magyar szájak íze. Ezt a mérkőzést simán nyerhette volna a magyar csapat, de a második félidő első negyedórájának döbbenetes svéd ellenszelében az volt a csoda, hogy ezt a nyomást kibírta a válogatott. Később azonban már annak is örülhettünk, hogy életben maradtunk. Szó szerint. 

A Bodöből Oslóba tartó Boeing 737-es ugyanis a közbeeső trondheimi leszállás előtt hatalmas légörvénybe került, s a pilóták minden tudására szükség volt ahhoz, hogy a gép a levegőben maradjon. 

E sorok írója is ott ült a fedélzeten. Több mint három évtized múltán sem lehet elfeledni azt, ahogy a repülő a tomboló hóviharban olyan turbulenciába került, amely dugóhúzóként rántotta a föld felé a repülőt.

Két magyar győzelem a vb végén, feledhetetlen két hét Norvégiában

A teljesen elcsigázott magyarok nem kaptak pihenőt. Még 24 óra sem telt el az oroszok elleni 24-24 után, amikor az ország déli részében, Drammenben Dánia ellen kellett folytatni a vb-t. A 37-23-as dán siker döbbenetes hatást váltott ki. Az akkori jelentések szerint ez a vereség olyan megalázó volt, amelyhez hasonlót nem sokat lehetett találni a sportág történetében. A magyar csapat becsületére legyen mondva, innen is képesek voltunk felállni. A vb-t két győzelemmel (Dél-Korea ellen 33-31, majd Ausztria ellen 16-9) fejeztük be, de a kalandok a mai napig emlékezetesek. Azok után, hogy a dánok Drammenben agyonvertek minket, a skandináv országban kitört az influenzajárvány. Drammenben a magyar és a koreai csapat azonos szállodában lakott. Látva azt, hogy az influenza által megtizedelt magyar és koreai csapat játékosai milyen állapotban vannak, a drammeni sportcsarnok vezetői gyorsan felajánlották létesítményüket a Magyarország–Koreai Köztársaság mérkőzéshez, ám 

a szervezőbizottság kerek perec kijelentette: márpedig ezt a meccset csakis Lénában lehet lejátszani, így következett egy háromórás buszút Drammenből Lénába.

A busz kétszer akadt el a szakadó hóesésben, az pedig, hogy ezek után a mieink képesek voltak megverni Dél-Koreát, maga volt az álom.

Az osztrákok menedzsere, Gunnar Prokop nehezen vette tudomásul, hogy a magyarok legyőzték őket az 1993-as női kézilabda-vb-n
Fotó: BARBARA GINDL / APA-PictureDesk

Ausztria legyőzésével Magyarország a 7. helyen végzett az 1993-as női kézilabda-világbajnokságon. Ez volt az a vb, amely megalapozta a következő évek sikereit, az 1994-es Európa-bajnokságon már negyedik lett a csapat, 1995-ben, a részben hazai rendezésű vb-n, ezüstérmes, egy évvel később, az 1996-os atlantai olimpián pedig bronzérmes. Akik 1993-ban ott voltak Norvégiában, máig nem feledik el minden idők leghavasabb, legviharosabb és legkaotikusabb női kézilabda vb-jét.