Vári Fábián László: Nem méltó Európához, amit a kárpátaljai magyarokkal tesznek

Ahogy beszélni kezdett a Kárpátalján élő és alkotó Vári ­Fábián ­László költő a Határtalan magyar irodalom konferencián, Badacsonytomajon, mélyen zengő hangjára, gondolatainak mélységére azonnal felfigyelt a közönség. Mit jelenthetett Kárpátalján ez az orgánum, ez a kiállás, amikor magyartanárként tanított szűkebb hazájában, elnyomásban, nehéz­ségek között? Mit jelenthet ma, őrt álló költőként a nehéz sorban élő kárpátaljai magyarságnak ez az erő, ez az istenadta tehetség? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor beszélgetni kezdtünk a friss Kossuth-díjas költő, író, műfordító, néprajzkutató, főiskolai tanár, folyóirat-szerkesztő Vári Fábián Lászlóval.

Budapest, 2021. június 30. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Vári Fábián László Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, műfordító, néprajzkutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a Pesti Vigadó könyvtárában 2021. június 29-én. MTI/Cseke Csilla Fotó: Cseke Csilla

Vári Fábián László megkapta idén a Kossuth-díjat. Érdeklődésemre elmondta, hogy mindenki úgy örült Kárpátalján ennek az elismerésének, mintha magáénak érezné, s ez így is van rendjén. – Azt tapasztalom, hogy sokan szeretnek, olvassák a verseimet, és vannak, akik egyenesen ki is mondják, hogy otthon, Kárpátalján verseimből merítenek erőt ahhoz, hogy túléljék ezt az áldatlan helyzetet – mondta a költő.

A beregszászi magyar konzulátuson köszöntést szerveztek számára, ami egyben születésnapi köszöntése is volt, hisz idén lett 70 éves. Kérdésemre, hogy mi áll legközelebb tevékenységei közül a szívéhez, így válaszolt:

– Elsősorban költőnek tartom magam, az a legerősebb oldalam. Prózaíró kényszerből lettem, mert vannak témák, amelyeket versben nem lehet elmondani. A katonaságom viszontagságairól szóló regényem (Tábori posta. Szovjet mundérban Poroszföldön) ilyen téma volt. Ilia Mihály az első fejezetek alapján megállapította, hogy ez a téma – a határon túli magyar fiatal­ember a megszálló ország hadseregében – teljesen hiányzott a kortárs magyar irodalomból. Második kiadása jelent meg most a Kortárs kiadónál, s a lengyel kiadás ügyében is folynak a tárgyalások – mondta, majd kérésemre legkedvesebb kötetét is megnevezte.

– Mindig a legújabb a legkedvesebb. 2020-ban jelent meg a Magyar Napló kiadónál a Koponyámban gyertya című válogatás, amely száz költemény tartalmaz az 1969–2019 között írt versekből. Jánosi Zoltán, a ­Rádiusz könyvek sorozatának megálmodója terjedelmes és alapos utószót írt hozzá, amelyben nemcsak a verseket, hanem a költészetemet is alaposan elemezte. Ezt a kötetemet tartom olyan kiadványnak, amely kellő színvonalon reprezentálja eddigi munkásságom nagyobbik részét. Az anyagot öt tematikai ciklusba rendeztem. A szellembeszéd a gondolati versek ciklusa, az Akit bölcsőbe szültek a személyes sors és dráma tépelődéseit egyesíti, a Frivol furulyán a szerelem igéit variálja, a Sikoly és sóhajban a történelem által sokat rángatott szülőföldünk sorsa elevenedik fel, a Palackba zárt üzenetben pedig az egykor keresztény Euró­páért, az emberiségért, a bizonytalan jö­vőért aggódó versek sorakoznak. 

Ennek a ciklusnak lett záró- és egyben a kötet címadó verse a Koponyámban gyertya, hogy egy villanásra a hamleti kérdésre is koncentrálni tudjunk – zárta gondolatait a költő.