Egyedi technikával készített alkotások őrzik az együttműködés eredményét: Baksai József, Csurka Eszter, Milorad Krstić, Orosz István, Szurcsik József, valamint Mayer Éva művei. A sorozatból készült művésznyomatok ötvenkét mappába rendezett formája mellett a Nemzeti Színházban most 1×1 méteres installációkon láthatjuk a „…Rajzoltunk egy költeményt…” sorozat darabjait.
Vidnyánszky Attila nyáron rendezte meg fiatal művészhallgatókkal együtt alkotva, lenyűgöző formában a drámai költeményt, most pedig rendhagyó módon, a képzőművészet eszközeivel emlékeznek meg Madáchról a 10. Mitem alkalmából.
A tárlatot Szentmártoni János, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. A beszéd során Albert Camus Sziszüphosz mítosza című írásából a szakadék széléről visszaforduló, abszurd embert és Madách Ádámjának lázadó-küzdő figuráját állította párhuzamba, de szóba kerültek az idei megemlékezések, a dráma ősbemutatójának 140. évfordulója, a Madáchnak posztumusz adományozott díszpolgári cím, valamint az illusztrációk új létértelmet adó üzenete-mondanivalója is. Köszöntötte még a megjelenteket Rátóti Zoltán, a színház stratégiai igazgatója, valamint Entz Géza, az Országút folyóirat felelős kiadója. Az alkotók közül jelen volt Baksai József, Csurka Eszter, Mayer Éva és Szurcsik József, akik közösen koszorúzták meg Madách Imre szobrát a bejárat mellett.
Ami azonban a kiállításon látható sorozat sokoldalúságát illeti, Sturcz János művészettörténész tanulmányában kiemelte: „A felkért alkotók által használt stiláris eszközök a legszélesebb skálán mozognak.”
Ezért is érezhetjük, amikor végigsétálunk a színház épületének első és második emeleti előcsarnokán, hogy a személyes víziók világában járunk. A Menny, a Paradicsom világát, és a Paradicsomon kívüli színt Csurka Eszter festő-szobrász-díszlettervező a fénnyel és az ikonikus lángszerű almafával hozta elénk ezeken a munkákon. Szurcsik József képzőművész-grafikus érzelemmel teli arcok ábrázolásával meséli el az emberi viszonyokat az egyiptomi és athéni színt bemutatva. A művész úgy érzi, hogy életét több elem is kísérte Az ember tragédiájából. Újraolvasva Madách drámáját kiemeli, hogy az író soha nem ítélkezett, végig a humanizmus hatja át a művét. Milorad Krstic szerb származású képző- és animációs művész karikaturisztikus, sokszereplős munkái épphogy nem játékosak, sokkal inkább komorak és baljóslatúak mind a római, mind a konstantinápolyi jelenetek esetében. Krstic számára is ismerős és jóleső volt a mostani feladat, hiszen a Nemzeti Színház megnyitása alkalmából Szikora János által rendezett Tragédia-előadás díszlettervezője is ő volt 2002-ben.
Orosz István grafikusművész talán a legsűrűbb, legtöbb eseményt magába foglaló három színt idézi meg többértelmű alkotásaival, és választása nem véletlen – egy korábbi alkalommal ugyanezen a három, azaz a két prágai színen és a párizsi jeleneten már dolgozott Jankovics Marcell felkérésére, a rajzfilmváltozatban.
Némi nosztalgiával foglalkozott most ezekkel a színekkel újra, s megtisztelőnek érezte az elődök „árnyékának árnyékában” alkotni. Érdekes egybeesésként említette, hogy éppen Szentpétervárott dolgozott Zichy Mihály is, amikor felkérték a dráma illusztrálására, s akkor a távozáshoz cári engedélyt kellett kérnie.
London és a falanszter világa az irodalmi allúziókra, mitológiai utalásokra épülő alkotásairól ismert Baksai József grafikus-festőművész alkotásain elevenedik meg, Madách-idézetekkel és mitikus alakábrázolásokkal. Baksai József már a középiskolában találkozott számos Madách-illusztrációval, s a gimnáziumban töltött évek során, ahogy ma is, az irodalom meghatározza, inspirálja műveit. A felvidéki, pontosabban somorjai származású Mayer Éva alkotásain pedig többdimenziós utalások, a születés és az elengedés, a várakozás és az elfogadás gesztusai jelennek meg az űr, a jégvilág és a Paradicsomon kívüli színek ábrázolásánál. Érdekes adalék még, hogy a gimnázium, ahová Mayer Éva járt, nemrég felvette Madách Imre nevét.
Október 23-ig találkozhatnak még az érdeklődők a „…Rajzoltunk egy költeményt…” alkotásaival a Nemzeti Színházban.
Ezután a képek útra kelnek, és több, ugyancsak méltó helyszínen lesznek kiállítva, hiszen a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogram menetrendje szerint felújított kastélyok adnak majd otthont nekik.
Borítókép: A Madách-szobor koszorúzása utáni pillanatok (Fotó: Bach Máté)
