Egyedi technikával készített alkotások őrzik az együttműködés eredményét: Baksai József, Csurka Eszter, Milorad Krstić, Orosz István, Szurcsik József, valamint Mayer Éva művei. A sorozatból készült művésznyomatok ötvenkét mappába rendezett formája mellett a Nemzeti Színházban most 1×1 méteres installációkon láthatjuk a „…Rajzoltunk egy költeményt…” sorozat darabjait.
Vidnyánszky Attila nyáron rendezte meg fiatal művészhallgatókkal együtt alkotva, lenyűgöző formában a drámai költeményt, most pedig rendhagyó módon, a képzőművészet eszközeivel emlékeznek meg Madáchról a 10. Mitem alkalmából.
A tárlatot Szentmártoni János, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. A beszéd során Albert Camus Sziszüphosz mítosza című írásából a szakadék széléről visszaforduló, abszurd embert és Madách Ádámjának lázadó-küzdő figuráját állította párhuzamba, de szóba kerültek az idei megemlékezések, a dráma ősbemutatójának 140. évfordulója, a Madáchnak posztumusz adományozott díszpolgári cím, valamint az illusztrációk új létértelmet adó üzenete-mondanivalója is. Köszöntötte még a megjelenteket Rátóti Zoltán, a színház stratégiai igazgatója, valamint Entz Géza, az Országút folyóirat felelős kiadója. Az alkotók közül jelen volt Baksai József, Csurka Eszter, Mayer Éva és Szurcsik József, akik közösen koszorúzták meg Madách Imre szobrát a bejárat mellett.
Ami azonban a kiállításon látható sorozat sokoldalúságát illeti, Sturcz János művészettörténész tanulmányában kiemelte: „A felkért alkotók által használt stiláris eszközök a legszélesebb skálán mozognak.”
Ezért is érezhetjük, amikor végigsétálunk a színház épületének első és második emeleti előcsarnokán, hogy a személyes víziók világában járunk. A Menny, a Paradicsom világát, és a Paradicsomon kívüli színt Csurka Eszter festő-szobrász-díszlettervező a fénnyel és az ikonikus lángszerű almafával hozta elénk ezeken a munkákon. Szurcsik József képzőművész-grafikus érzelemmel teli arcok ábrázolásával meséli el az emberi viszonyokat az egyiptomi és athéni színt bemutatva. A művész úgy érzi, hogy életét több elem is kísérte Az ember tragédiájából. Újraolvasva Madách drámáját kiemeli, hogy az író soha nem ítélkezett, végig a humanizmus hatja át a művét. Milorad Krstic szerb származású képző- és animációs művész karikaturisztikus, sokszereplős munkái épphogy nem játékosak, sokkal inkább komorak és baljóslatúak mind a római, mind a konstantinápolyi jelenetek esetében. Krstic számára is ismerős és jóleső volt a mostani feladat, hiszen a Nemzeti Színház megnyitása alkalmából Szikora János által rendezett Tragédia-előadás díszlettervezője is ő volt 2002-ben.
