1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. Aznap, miközben az éterben elhangzott a Szolnokon ellenkormányt alakító Kádár János beszéde, majd Nagy Imre azóta híressé vált közleménye, a Vörös Hadsereg lefegyverezte a laktanyákban állomásozó egységeket, a felvezényelt páncélos hadtestek pedig bevonultak a városokba. Nagy Imre november 4-én számos munkatársával együtt a jugoszláv nagykövetség épületében keresett menedéket. A miniszterelnökségről nem volt hajlandó lemondani, vagyis továbbra is kiállt a forradalom és szabadságharc eszmeisége mellett. Az országgyűlés november 4-ét 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
1. Nagy Gáspár: Október végi tiszta lángok (részlet)
„Sortüzek gyalázta Magyarország!
Csak halott hőseid szemében
villant a szabadság!
Október-vég... és nem akárhol!
Most is március idusa lángolt
egy letiport nemzet szívében...”
2. Fónay Jenő: 1956. november 4. (részlet)
„Álmodtam én fényről
győzelemről
ragyogásról
a sugárzó fényben boldogságról
álmodtam még akkor is
mikor már... sejtettem a végét,
mikor még nem láttam elejét
a lánctalpas szörnyeknek...
bár hírlett már hogy jönnek... özönlenek.”
3. Ismeretlen VIII. osztályos tanuló verse: Nemzetünkért (részlet)
„Jogosan harcol a mi nemzedékünk,
függetlenséget s új kormányt követel.
Önfeláldozóan harcolnak miértünk
s így célukat biztosan érik el.”
4. Faludy György: 1956, te csillag (részlet)
„Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat.”
5. Kunszery Gyula: Bálványdöntés (részlet)
Üdv a bálvány ledöntőjének,
üdv, dícséret és hálaének
tenéked, magyar Fiatalság,
ki voltál most a bátrak bátra!...
De egy nagy végzés van még hátra:
tűnjenek el a bálvány-romok,
s hogy megbocsáttassék a régi vétek,
ti, kik a bálványt döntöttétek, építsetek!
S építsétek fel – szívetekben is – a Templomot!
5+1 Jankovich Ferenc: Idei hó (részlet)
Hó lett azóta, bepólyálta a város sebeit.
Így most már minden, ami gyötrő, hó alatt sajog itt.
S tovább, még tovább tornyosodnak szenvedéseink,
amiket elzokogni szóval költő se tud… A rím
csúf játék ahhoz! A szó: undor! A vers hivalkodás!
Ma még hó esik itt, s maholnap mindent elfed a gyász…
Csak én tudom, s pár szerencsétlen, itt gázolva e hóban:
hogy milyen gyönyörű Nagy Remény volt itt, lángolóban!
A legtisztább, legragyogóbb, és talán az utolsó...
S tűrnünk kell, hogy elevenen elnyelje egy koporsó?
Inkább hullana ég-föld s minden rongy ragaccsá… Csak ez:
ez a szégyen a teremtésre ne történhetne meg!
Dér-hajakkal reánk már csak a borzalom mered…
Nem adnék a világért egy döglött egeret!
Borítókép: Budapesti utcakép 1956 őszéből (Forrás: Fortepan)
