A könnyűzene mindent visz
Attól függetlenül, hogy a pártállam mostohán bánt a könnyűzenei híradással – ez a Magyar Rádióban némiképp másként alakult, ott sorra születtek olyan műsorok, amelyek nagy közérdeklődésre tarthattak számot, persze ott is kizárólag a megfelelő cenzurális szűrők alkalmazása után –, a tömegkommunikációnak ez a szelete néha mégis a pártvezetőség érdeklődésének homlokterébe került. A három minisztert is magában foglaló, éppen ezért meglehetősen fajsúlyos plénum, az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága például 1981. április 21-ei állásfoglalásában álszent módon a vidéki zenekarok hangfelvételei iránt aggódott, amikor megállapította, hogy azokat nem lehetett a kellő színvonalon elkészíteni a technikai feltételek elégtelensége miatt. Nyilvánvalóan csak a jólfésült és a szocialista ideológiának megfelelő zenekarokra, szólóénekesekre gondolhattak, akik közül akár az utánpótlás egy része is származhatott. Ennél is érdekesebb volt az, amikor éppen negyven éve, 1983-ban az Ifjúsági Magazin popzenei témájú cikkeiről számolt be a KISZ KB ifjúság és közvélemény-kutató csoportja a KB agitációs és propagandaosztályának. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá tették, hogy a legkedveltebb rovatok egyike a könnyűzenei volt, amit annak tudtak be, hogy a fiatalokat kifejezetten a saját szórakozásuk foglalta le.
Külön rangsorban összegezték a leginkább kedvelt témákat, illetve rovatokat, ahol a legelőkelőbb helyen a rockzene érdekességei, majd alig lemaradva a Rockföldről jelentjük és a Pop-top című rovatok következtek. Némi szociológiai érzékenységre vall, hogy a két utóbbi rovatról megjegyezték: olvasótáboruk a gimnáziumoktól lefelé haladva a képzeletbeli „ranglétrán” a szakmunkásképző intézetek irányában lefelé haladva egyre nagyobb volt.
A jelentés reálpolitikai érzékről téve tanúbizonyságot pedig megerősítette a pártközpontot, hogy az Ifjúsági Magazinra szükség volt, mert jelentős ifjúsági igényt elégített ki, ami arra mindenképpen megfelelt, hogy elterelje a figyelmet a hétköznapi gondokról (önkizsákmányolás, alkoholizmus, megélhetési gondok). Gubcsi Lajos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője a KISZ KB intézőbizottságának 1986. február 4-én írt levelében ugyanakkor azt szorgalmazta, hogy a popzenére még az addigiaknál is nagyobb hangsúly helyezzenek a lapjukban, ami mögött minden bizonnyal a bevétel növelésének érdeke állt, hiszen a rockzenével lehetett emelni a példányszámot, s ezzel még jobban legitimálni az újságot.