Good Charlotte – Christmas by the Phone
Az amerikai pop-punk együttes korai lemezein visszatérő téma volt, hogy Joel Madden énekest és ikertestvérét, Benji Madden gitárost az édesapja egyik pillanatról a másikra elhagyta. És a szökevény családfő valószínűleg sokat csuklott mindezek után, mert ezt az a traumatikus élményt a Good Charlotte mások mellett a The Story of My Old Man vagy az Emotionless című dalukban is feldolgozta, de erről szól a karácsonyi számuk, a Christmas by the Phone is, amely azt mutatja be, milyen volt az ünnepeket úgy tölteni, hogy folyamatosan a telefont lesték, hátha az elkóborolt öreg hazatelefonál.
Crown The Empire – There Will Be No Christmas
Muszáj megemlítenünk, a listánknak nem az a célja, hogy a legkiválóbb, hanem bizonyos szempontok alapján a legérdekesebb ünnepi dalokból merítsünk. Az Amerikában rendkívül népszerű, máshol mérsékelten ismert Crown The Empire száma semmiképpen sem tartozik az élvonalba, főként a kissé identitászavaros szövege miatt. Az énekes az elején megvallja a szerelmi bánatát és elmondja, számára idén elmarad a karácsony, de azért kellemes ünnepeket kíván az egykori kedvesének.
Két interpretációt találtunk minderre: vagy megcsalta vagy egyéb ordenáré dolgot követtett el a lánnyal szemben és most önmarcangolóan bánkódik, vagy a másik fél szarvazta fel, ő pedig egy papucs és a sérelme ellenére is csak jót akar neki.
De az is lehet, hogy jobban túlgondoltuk a szöveget, mint annak az írója.
All Time Low – Merry Christmas, Kiss My Ass
A szeretet ünnepén a pozitív érzelmek néha könnyen az ellenkező intervallumba csaphatnak át, főleg, ha egy olyan személyre gondolunk, akit már kevésbé kedvelünk – talán, mert átvert, elárult, megcsalt minket és még mindig nem sikerült túllépnünk mindezen –, ráadásul elképzeljük, ő bezzeg tesz az egészre, és önfeledten ünnepel. Ezt a kamaszos életérzést a romantikus amerikai tinivígjátékok stílusában adja elő az All Time Low.
A baltimore-i punkbanda egyébként két évvel később egy újabb karácsonyi számmal jelentkezett Fool’s Holiday címmel, ott ugyanezt a helyzetet járják körbe, csak éppen a nemi szerepeket felcserélve: abban az énekes az, aki vezekel, mert nem volt jófej a barátnőjével.
Blink-182 – Happy Holidays, You Bastard
Az All Time Low számához hasonlóan egy karácsonyi anti-üdvözlőlevelet fogalmaz a meg a Blink-182 dala is, csak jóval dühösebb, cinikusabb, vulgárisabb formában. Nem is idéznénk belőle inkább. Viszont,
ha az a célunk, hogy a felgyülemlett indulatainkat időhatékonyan kezeljük, akkor mindenképpen ez a tökéletes választás, hiszen mindössze negyvenkét másodpercbe gyömöszölték bele az összes szidalmukat.
Corey Taylor – X-M@$
Corey Taylor a kortárs metal egyik legzseniálisabb és legmeghatározóbb figurája: amellett, hogy a Slipknot és a szintén rendkívül népszerű Stone Sour frontembere, a szólókarrierje is figyelemre méltó, ontja magából a klasszikus amerikai rockdalokat némi blues-os beütéssel. Egy dologgal azonban soha nem lett volna szabad próbálkozni: karácsonyi szám írásával. Az X-M@$ nem szól másról, minthogy mennyire gyűlöli ezt az ünnepet és csak totálisan lerészegedve tudja elviselni, majd az utolsó versszakban megfogalmazza a legközhelyesebb társadalomkritikát a plázákban a pénzüket szóró átlagemberekről.
A végeredmény azonban épp olyan kínos, mint egy ittas télapó-imitátor egy bevásárlóközpontban.
New Found Glory – Nothing for Christmas
Európa ezen részén viszonylag kevesek által ismert, de Észak-Amerikában annál népszerűbb a pop-punk műfajának egyik kulcszenekarának számító New Found Glory. És bár a legtöbb számukat a nyers energia jellemzi, néha érzelmesség terén elszalad velük a ló:
ha az instrumentálist részt nem vesszük figyelembe és csak a szövegre koncentrálunk, a Nothing for Christmas nagyjából éppen olyan nyálas, mint a bevezetőnkben említett Mariah Carey-szám.
A fő gondolata is ugyanaz, az énekes semmit nem kér karácsonyra, csak hogy együtt lehessen a szerelmével.
Papa Roach – Not Coming Home
A Papa Roach az ezredforduló idején berobbant numetal hullám egyik legsikeresebb képviselője volt és az azóta eltelt csaknem másfél évtized alatt sem vettek vissza a tempóból, katonásan készítik a lemezeket és szinte megállás nélkül turnéznak. Jacoby Shaddix énekes pedig alaposan megtapasztalta a rocksztárság árnyoldalait, meggyűlt a baja az alkohollal, az addikciókon pedig általában nem segít, ha valaki folyamatosan koncertezik, utazik és távol van a családjától, hát még ha az ünnepeket is a végtelen országutakon tölti.
Ezt a magányt – amelyet nem csak a földrajzi távolság gerjeszt, hanem a tudatmódosítók hatására a lélektani elszigetelődés is – fogalmazza meg a karácsonyi daluk.
