Panettone Olaszországból
Ez a fogás az, amelyik a magyar ízlelőbimbókhoz leginkább közel áll. Egyrészt a mi kuglófunkhoz hasonlít, másrészt az ünnepi időszakban nincs olyan magyar üzlet, ahol nem találkozhatunk előrecsomagolt verziójával. A milánói eredetű sütemény igazi világhódító, mivel Európában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Kanadában is előszeretettel fogyasztják. A tradicionális verzió elkészítése hosszú folyamat, semmiképp ne december 24-én álljunk neki, mivel ideális esetben a kelesztés akár több napot is igénybe vehet, így lesz a sütemény igazán foszlós és légiesen könnyű. Kandírozott narancs- és citromhéjat, valamint mazsolát tartalmaz, amelyet szárazon és nem áztatva adunk hozzá. Sok más változat is létezik, például sima vagy csokoládés. Ünnep előtt pár nappal megsüthetjük, majd száraz, hűvös helyen konyharuhával letakarva tároljuk. Tálalhatjuk forró csokival, teával, édes borral vagy egy jóféle Moscato d’Asti kíséretében.

Buche de Noel Franciaországból
A buche de Noel, azaz karácsonyi fatörzstorta története egy XII. századi pogány rituáléból ered. Télűzőként egy hatalmas rönköt tettek a tűzre a leghosszabb decemberi éjszakán, majd a következő évi bő termés reményében meghintették sóval, borral vagy egyebekkel. Miután a nagy fadarab elhamvadt, megőrizték a hamut is, hiszen gyógyhatást tulajdonítottak neki. Azonban az évszázadok alatt eltűntek a házakból az igazi tűzhelyek, ahol meg lehetett gyújtani egy nagy farönköt, illetve városokban erre már egyáltalán nem volt lehetőség, így egy kreatív párizsi cukrász megalkotta az ehető rönköt, amit szinte mindenki el tud készíteni otthon. A sütemény népszerűsítésében és elterjesztésében végül a XIV. századi párizsi és lyoni pékek és cukrászok segítettek. A lapos piskótát csokoládés vagy kávés krémmel töltik és tekerik fel, beborítják krémmel, és kidíszítik, hogy minél inkább egy ágra hasonlítson. Gyakran használnak marcipándíszeket, leveleket, gombákat is, hogy még valósághűbb legyen az alkotás.