Bár már azt hittük, nincs új a nap alatt, hiszen az „év bejglije” verseny 2020 óta minden esztendőben nyújt valami újdonságot is, Szabadfi Szabolcs (azaz Szabi, a pék) nemrég már a tepertős tésztával készített, véres hurkás-almás, tehát egy sós verzióval lepte meg a hazai bejglirajongókat, azok után, hogy készített korábban például pirított mogyorós bejglit is. Természetesen a sós bejgli már nagyon extrém ízhatású, nem biztos, hogy mindenki megkóstolná, de ha már ilyen messzire jutottunk a hagyományos típustól, most egy kicsit visszalépünk az időben és körülnézünk, honnan is eredhet ez az ünnepi édesség.
Sokan a pozsonyi kifli „leszármazottjának” tekintik a bejglit, melynek eredete az 1550-es évekig vezethető vissza, ám ma sem tudható hogy bécsi avagy pozsonyi cukrászok remeke volt-e a zamatos kifli. Ha azonban tovább keresgélünk, Szilézia a következő helyszín Közép-Európában, ahol a 14. század óta sütik a bejgli eredetijét. A német „beugen” szó azt jelenti: hajlít, meghajol, s etimológiai rokonságban áll az ónémet eredetű bouc szóval, az óangol bugannal (hajlik, kanyarog), valamint az eredetileg lengyelországi zsidó közösség által sütött zsemle, a bagel nevével – ez utóbbi a ma már sok országban igen népszerű, középen lyukas, tehát kerek, „kanyarral rendelkező” péksütemény.
A 19. század közepétől aztán már nálunk is elterjedt a bejgli, így ott találni a hazai asztalokon a feltekert, mákos és diós töltelékkel ízesített finomságot. A mák és a dió egyébként is fontos szerepet kapott a magyar kultúrában, hiszen a mák a bőségvarázslással és rontáselhárítással kapcsolódik össze. (Csak egy példa erre, hogy az éjféli misén a Luca székére álló boszorkánylátók hazafelé menet mákot szórtak az útra, hogy az őket üldöző banya kénytelen legyen a mákszemeket összeszedegetni, s így hazaszaladhassanak előle.) Ráadásul az aranydió sem véletlenül lóg a karácsonyfákon: termékenységszimbólum ez is, sőt a dió Krisztus-szimbólum is, illetve még ősibb, természetvallási szerepe is ismert. A bejgliváltozatoknak pedig se szeri, se száma Magyarországon, s ez az ízesítésre is vonatkozik, akárcsak a tészta típusára. Biztosan van minden családban egy bevált, nagymamaféle vagy dédmamaféle bejglirecept, amelyet karácsony előtt nem sokkal előkeresnek és annak rendje és módja szerint elkészítenek. Ha jól tárolják, a bejgli is több napon át fogyasztható – már ha egyáltalán marad belőle…
Borítókép: Bejglik a tálon (Fotó: Cseh Gábor)
