Kerényi Lajos: Mindig fejlődhetünk a szeretetben

– Optimista vagyok, mert mindig fejlődhetünk a szeretetben, az igaz dolgok megismerésében, a jóságban és a szépségben! – mondta el a 96 éves Kerény Lajos atya, piarista szerzetes, teológus, író.

20231207 Budapest Kerényi Lajos atya. Piarista szerzetes fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet

– A tudomány számos, emberiséget érintő kihívásra talált már választ, létrejöttek oltóanyagok, mesterséges intelligenciák. Mégis, mintha az emberiség nem került volna a közelebb a boldogsághoz. Sokak szerint a tudomány mindent kihívásra képes választ adni. Valóban így van?
– A teremtett világunknak annyi összefüggése és távlata van, hogy lehetetlen, hogy mindez véletlenül alakult volna ki. 

Ide egy tervező kellett! 

Tudni kell, hogy nem mi találtuk ki mindazt, amire életünk során rálelünk. A tudományos élet felfedezései nyomán egyesek úgy gondolják, hogy Isten nyugdíjba mehet. Ez nem így van, ez is csak a jelenünkben megtapasztalható hamis, sátáni ideológia része. Az ember, a kutató nem megalkotta a világot, hanem csak felfedezi annak alkotórészeit, az atomokat, valamit az Isten által teremtett csodákat. Sok mindent elértek a kutatók, sok titkot felfedtek, övék az érdem. Mégis, minden igyekezetük ellenére, megromlott a társadalom. Rengeteg a pszichésen beteg ember, mivel mindig is orvoshajlamú voltam, tudom, hogy az embert belülről lehet átalakítani, meggyógyítani.

 

Olvasni kell a Szentírást

– Hogyan lehetünk adventben – és az élet többi napján is – többek, felelhetünk meg az egyház tanításának? 
– Tudni kell, hogy a jóságnak és a gonoszságnak is vannak erőterei, de mindig a Jóisten tartja a kezében a gyeplőt! 

Először maguknak kell megtisztulnunk.

Ha ez sikerül, akkor rá kell térnünk a megvilágosodás útjára. Legvégül pedig egyesülni kell a Jóistennel. Az út hosszú és nehéz, de nem szabad félnünk, mert a Jóisten mindig utánunk jön, és szeretettel fordul felénk. Mindezek mellett természetesen olvasni kell a Szentírást. Ez a módja annak, hogy az ember alkalmassá legyen bizonyos magasabb dolgok megértésére. 

Ma ugyanis az a baj, hogy valaki ha elkárhozik, akkor gyakorta még nem kész arra, hogy megértse Isten szeretetét. 

„Merni kell a kereszt jelével győzni!” Fotó: Mirkó István

– Évtizedek óta jár a betegekhez, elesettekhez, mit tapasztal nálunk?
– A kórházakban, amikor betegekkel, öngyilkossági kísérletet elkövetőkkel, drogtúladagolásban szenvedőkkel találkozom, végül mindig óriási istenélményekben részesülök. Négy-öt órát vagyok közöttük. 

Mai világunkban minden van, csak éppen szeretet nincsen, és ezek az emberek éppen ennek a hiányában szenvednek. 

Éheznek a szeretetre. Ha csak rájuk mosolygok, akkor is nagyon hálásak érte. Egy se volt közülük, akik elutasította volna Istent. Tudja, amikor az ember bajban van, akkor egészen másképpen gondolkodik. A halála előtt mindenki meg szeretne békülni. Könnyeznek, sírnak. 

Van, amikor az ágyban feküdve már csak zihálni tudnak, de amikor odahajolok hozzájuk, és elmondom, hogy én vagyok a kórház lelki doktora, és Jézus üdvözli, akkor könnycsepp csordul ki a szemükből. 

Félelmetes dolgok ezek. Megmutatják, hogy a kiüresedett világunkban mindig is ott az isteni csíra, ami nemcsak megközelíthető, de mindenki számára el is érhető. Ahhoz, hogy az ember talpra tudjon állni, hogy ki tudjon lépni önmagából, és a többnek levés nagy ajándékát meg tudja szerezni, ahhoz Jézus Krisztus sugárzása szükséges. Benne bízhatunk, ő mindent eligazít. 
 

– Hogyan lehetne fogékonnyá tenni a fiatalokat a hitre?
– A fiatalokban ott van a vágy, csak bátorrá kell tenni őket. Szabaddá kell tenni őket. Merni kell az értékeket hordozni, merni kell kereszténynek lenni.

 Merni kell a kereszt jelével győzni. Számomra biztosra látszik, hogy ez így is lesz.

Jézus megmondta, hogy a pokolnak kapui nem vesznek erőt rajtunk. Tele vagyok reménnyel és a boldogsággal, a kicsike kovász is képes arra, hogy a nagy masszát, a tömegeket megszépítse, megnemesítse. Természetesen véres az út, de ezt már Jézus is megmondta, hogy aki őt követi, azokat is üldözni fogják. Sok kellemetlenség ért engem is, de nem baj, mindig elért a megvigasztalás.

 Bátraké a szerencse, harcolni kell, és nem kétségbeesni. 

Komolyan kell venni a bűntudatot, és nem hallgatni a szektákra, amelyek megmásítják a dolgokat. Optimista vagyok, mert mindig fejlődhetünk a szeretetben, az igaz dolgok megismerésében, a jóságban és a szépségben.

Borítókép: Kerényi Lajos atya (Fotó: Mirkó István)