– Sokan érezhetik úgy manapság, hogy a világunk nem jó irányba halad. Hol kezdődtek a problémák?
– Ott, amikor az emberek elkezdték függetleníti magukat az Istentől. Letagadják a nagy Alkotót, tévesen azt hiszik, hogy egyedül fogják megváltani a világot, és így fogják megteremteni a boldogságukat. Látjuk azonban, hogy a Jóisten nélkül nem megy.
Azt is megtapasztalhatjuk, hogy e rossz dolgok mögött is áll valaki, aki nem más, mint a sátán.
Milyen tulajdonságai is vannak a gonosznak? Zsugori, gyilkos és parázna: a világunkban ma éppen ezek azok a tulajdonságok azok, amelyek jelen vannak, és tönkre akarnak tenni mindent. Nem hagyhatjuk magunkat! Nekem kilencévesen jelent meg Jézus. Nem meghívott, hanem kinevezett. Kinyílt a sekrestye ajtaja, és Jézus Krisztus belépett rajta! Énrám nézett, fogta a nagy, piros misekönyvet,odanyújtotta, és annyit mondott:
Te fogsz nekem ministrálni!
– azaz szolgálni. Ez a szolgálat máig tart. Bekerültem ebbe a „kacatvilágba”, de nincs ok az aggodalomra, hiszen Jézus kijelentette:
Lennétek szívesek segíteni a megváltásban? Számítok rátok.
Az üzenete egyértelmű: kiüresedett világukban mindenkinek van feladata.
– Átélte a második világháborút, látta a pusztulást, az európai ember morális hanyatlását. Most ismét háborúk dúlnak. Ezek szerint nem változott semmi nyolcvan év alatt?
– Sajnos az emberek nem tanulnak a hibáikból. A háborút kövezően mindannyian azt mondtunk, hogy ilyen többé elő nem fordulhat, ma mégis hazudoznak és ölik egymást az emberek.
Mivel 96 éves vagyok, nemcsak megértem a második világháborút, de katonának is besoroztak. Géppuskás lettem. Harcoltam, rengeteg szenvedést láttam.
Fogságba estem, Máramarosszigeten átraktak bennünket a széles nyomtávú vagonokba, onnan pedig útnak indítottak bennünket kelet felé. Állandóan géppisztollyal vigyáztak ránk, alig adtak enni, borzalmas volt. Keservesen, két-három héten keresztül értünk el a Szovjetunióba. Ahol aztán egy szénbányába kerültünk. Ott az embert sátáni módon kívánták degradálni. Egyik alkalommal odajött hozzám az egyik őr, aki már kicsit tudott magyarul, rám mutatott, és így szólt:
Te nem vagy többé Kerényi Lajos, hanem a 93-as szám.
El akarták venni az embertől az identitását, a szabad akaratát. De nem engedtük, küzdöttünk! Hárman-négyen fiatalok elhatároztuk, hogy megvédjük a hitünket és az értékeinket. Hiába vették el a nyakunkban lógó kereszteket, visszaloptuk azokat! Az ezüstláncot vihették, az nem kellett, de a keresztet nem adtuk!
Elhatároztuk, hogy a vörös csillagot legyőzzük a kereszt jelével!
Cérnára kötöttük, és mindig ott lógott a nyakunkon. Egy alkalommal, amikor megálltunk pihenni, meglátták ezt az ottani szegény emberek is. Odajöttek, és a gyermekek elkezdték csókolgatni a keresztet! „Jézus Krisztus” – mondták. A vörös csillag fölött pedig győzedelmeskedett az Isten. Megvédett bennünket is. A szocialista időkben úgyszintén, amikor megfigyeltek, amikor folyton-folyvást megnehezítették az életünket, mi akkor is tettük a dolgunkat.
– A tudomány számos, emberiséget érintő kihívásra talált már választ, létrejöttek oltóanyagok, mesterséges intelligenciák. Mégis, mintha az emberiség nem került volna a közelebb a boldogsághoz. Sokak szerint a tudomány mindent kihívásra képes választ adni. Valóban így van?
– A teremtett világunknak annyi összefüggése és távlata van, hogy lehetetlen, hogy mindez véletlenül alakult volna ki.
Ide egy tervező kellett!
Tudni kell, hogy nem mi találtuk ki mindazt, amire életünk során rálelünk. A tudományos élet felfedezései nyomán egyesek úgy gondolják, hogy Isten nyugdíjba mehet. Ez nem így van, ez is csak a jelenünkben megtapasztalható hamis, sátáni ideológia része. Az ember, a kutató nem megalkotta a világot, hanem csak felfedezi annak alkotórészeit, az atomokat, valamit az Isten által teremtett csodákat. Sok mindent elértek a kutatók, sok titkot felfedtek, övék az érdem. Mégis, minden igyekezetük ellenére, megromlott a társadalom. Rengeteg a pszichésen beteg ember, mivel mindig is orvoshajlamú voltam, tudom, hogy az embert belülről lehet átalakítani, meggyógyítani.
Olvasni kell a Szentírást
– Hogyan lehetünk adventben – és az élet többi napján is – többek, felelhetünk meg az egyház tanításának?
– Tudni kell, hogy a jóságnak és a gonoszságnak is vannak erőterei, de mindig a Jóisten tartja a kezében a gyeplőt!
Először maguknak kell megtisztulnunk.
Ha ez sikerül, akkor rá kell térnünk a megvilágosodás útjára. Legvégül pedig egyesülni kell a Jóistennel. Az út hosszú és nehéz, de nem szabad félnünk, mert a Jóisten mindig utánunk jön, és szeretettel fordul felénk. Mindezek mellett természetesen olvasni kell a Szentírást. Ez a módja annak, hogy az ember alkalmassá legyen bizonyos magasabb dolgok megértésére.
Ma ugyanis az a baj, hogy valaki ha elkárhozik, akkor gyakorta még nem kész arra, hogy megértse Isten szeretetét.
– Évtizedek óta jár a betegekhez, elesettekhez, mit tapasztal nálunk?
– A kórházakban, amikor betegekkel, öngyilkossági kísérletet elkövetőkkel, drogtúladagolásban szenvedőkkel találkozom, végül mindig óriási istenélményekben részesülök. Négy-öt órát vagyok közöttük.
Mai világunkban minden van, csak éppen szeretet nincsen, és ezek az emberek éppen ennek a hiányában szenvednek.
Éheznek a szeretetre. Ha csak rájuk mosolygok, akkor is nagyon hálásak érte. Egy se volt közülük, akik elutasította volna Istent. Tudja, amikor az ember bajban van, akkor egészen másképpen gondolkodik. A halála előtt mindenki meg szeretne békülni. Könnyeznek, sírnak.
Van, amikor az ágyban feküdve már csak zihálni tudnak, de amikor odahajolok hozzájuk, és elmondom, hogy én vagyok a kórház lelki doktora, és Jézus üdvözli, akkor könnycsepp csordul ki a szemükből.
Félelmetes dolgok ezek. Megmutatják, hogy a kiüresedett világunkban mindig is ott az isteni csíra, ami nemcsak megközelíthető, de mindenki számára el is érhető. Ahhoz, hogy az ember talpra tudjon állni, hogy ki tudjon lépni önmagából, és a többnek levés nagy ajándékát meg tudja szerezni, ahhoz Jézus Krisztus sugárzása szükséges. Benne bízhatunk, ő mindent eligazít.
– Hogyan lehetne fogékonnyá tenni a fiatalokat a hitre?
– A fiatalokban ott van a vágy, csak bátorrá kell tenni őket. Szabaddá kell tenni őket. Merni kell az értékeket hordozni, merni kell kereszténynek lenni.
Merni kell a kereszt jelével győzni. Számomra biztosra látszik, hogy ez így is lesz.
Jézus megmondta, hogy a pokolnak kapui nem vesznek erőt rajtunk. Tele vagyok reménnyel és a boldogsággal, a kicsike kovász is képes arra, hogy a nagy masszát, a tömegeket megszépítse, megnemesítse. Természetesen véres az út, de ezt már Jézus is megmondta, hogy aki őt követi, azokat is üldözni fogják. Sok kellemetlenség ért engem is, de nem baj, mindig elért a megvigasztalás.
Bátraké a szerencse, harcolni kell, és nem kétségbeesni.
Komolyan kell venni a bűntudatot, és nem hallgatni a szektákra, amelyek megmásítják a dolgokat. Optimista vagyok, mert mindig fejlődhetünk a szeretetben, az igaz dolgok megismerésében, a jóságban és a szépségben.
Borítókép: Kerényi Lajos atya (Fotó: Mirkó István)
