A mozgóképkészítés megjelenése óta a filmeknek nagy jelentőségük volt a tömegek történelmi tudatának formálásában. Az elmúlt években a hazai közbeszédben egyre fontosabb téma lett a „történelmi film”. Ez a homályos kategória azonban egyszerre jelenthet áltörténelmi környezetben játszódó, kosztümös kalandfilmet vagy akár tudományos ismeretterjesztő produkciót.
Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és tiszteletbeli elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a múlt legimprovizatívabb kifejezése a művészet.
A művész a képességei révén értelmezi, átszűri a gondolatain, érzésvilágán az eseményeket, és egy nagyon sajátságos, saját szemléletét tükröző képet alkot róla. A kettőt azonban nem szabad összekeverni, mindegyiknek megvan a helye az életünkben
– fogalmazott.
A konferencia célja, hogy a tudomány irányából segítse tisztázni az eltérő kategóriák tartalmát, és – ha nem is teljes, de – reprezentatív áttekintést nyújtson az elmúlt évtizedekben készült magyar mozi- és televíziós filmek, illetve számos újabb külföldi produkció történelemképéről, annak hitelességéről, mind a történeti háttér, mind a tárgyi környezet tekintetében.
A szakértők igyekeztek rávilágítani, hogy a szinte kizárólag üzleti szempontokat szem előtt tartó, szórakozásra koncentráló filmgyártás miért immunis a történeti hitelesség problémáinak felvetésére, illetve a nemzeti közösség által finanszírozott produkciók esetében miért lenne fontos mégis hangsúlyozni a hitelesség tiszteletét – legalább a saját múltunk kapcsán.
B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója, a konferencia ötletgazdája nyitóbeszédében reményét fejezte ki, hogy az előadásokból kiderül, mennyi mindent lehetne hozzáadni a történelmi filmekhez, ha az alkotók partnerként kezelnék a szakértőket.
A konferencián több irányból is megvizsgáltak néhány nemrégiben készült magyar ismeretterjesztő produkciót, amelyeket a hazai hagyományőrző közösség aktív közreműködésével sikerült létrehozni.
A Filmre vitt történelem című konferencián előadásokat tartottak többek között Sára Sándor 1978-as filmdrámája, a 80 huszár történeti hátteréről; a XVIII. századi katonai viseletről a filmvásznakon; a hagyományőrzés lehetőségeiről és szerepeiről a tudományos ismeretterjesztő produkciók esetében; valamint bemutatják a dél-dunántúli kurucok és labancok történetét az 1963-ban készült, 13 részes televíziós sorozat, A Tenkes kapitánya vonatkozásában.
