Bagoly, homokóra, koponya, egy lefelé fordított fáklya és egy lakat – az elmúlás szimbólumait tartják kezükben azok az allegorikus szoboralakok, amelyek a 18. század egyik legnagyobb hatású veszprémi püspökének, Padányi Biró Mártonnak a síremlékét díszítik. A több mint 260 éves műalkotást a püspök életnagyságú szobra díszíti: az örökkévalóságnak készült ravatalon az egyházi tisztségviselőt főpapi ornátusban, fején püspöksüveggel láthatjuk.

A szobordíszes síremlék a Szent Mihály-főszékesegyház altemplomának egyik kápolnájában található.
Ez a síremlék a veszprémi várhegy legértékesebb és egyik legkülönlegesebb műalkotása, amelynek restaurálása összetett feladat
– mondta Nagy Veronika múzeumigazgató, a Work in Progress programsorozat kurátora.
A szakértő hozzátette: a Veszprémi Érsekség kiemelt gondossággal kezeli a síremléket, hiszen az egyik legjelentősebb veszprémi püspök nyughelyéről van szó. Padányi Biró Márton 1745 márciusában lett veszprémi megyéspüspök. Harcolt a török hódoltság utáni Magyarországon a plébániák újjászervezéséért, és több mint kétszáz templomot, kápolnát építtetett vagy újíttatott fel.
A művészetek pártfogója volt, a püspöksége idején elkészült épületek a mai napig meghatározzák Veszprém városképét: ő építtette többek között a barokk stílusú nagypréposti házat, majd néhány évvel később ő állíttatta fel a várnegyed szívében a Szentháromság-szobrot is.
Padányi 1762. augusztus 16-án hunyt el, temetési szertartását pedig még életében megtervezte. A püspököt Sümegen ravatalozták fel és ott tartották meg a gyászmisét – onnan vitték végső nyughelyére, Veszprémbe, ahol a visszaemlékezések szerint óriási tömeg gyűlt össze.
A székesegyház déli kápolnájában helyezték el. Ő maga rendelkezett így, mert úgy hitte, hogy ez a legendás Szent György-kápolna, ahol Imre herceg fogadalmat tett. Akkoriban a kápolnát ugyanis Szent Imre-kápolnának is hívták. Szobordíszes síremlékét is elkészíttette még életében, a kápolna gondozását pedig a veszprémi piaristákra bízta
– magyarázta Nagy Veronika.