– Milyen zenei, színházi előadásokra készül mostanában?

Tavaly augusztusban indult útjára a Mi van a zsebemben? című zenei projekt, amelynek keretében a saját szerzeményeimet – dalaimat, verseimet – és a számomra fontos művek feldolgozásait adjuk elő, amellyel a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz egy nagyobb koncertünk június 23-án. Eddig csak duó- és trióformációban láthatott minket a közönség, most viszont egy teljes zenekarral lépünk majd színpadra.
Tempfli Erik Artisjus-díjas zeneszerző és zongorista ül majd a billentyűknél, hegedűn egy szintén Artisjus-díjas jazz-hegedűművész, Frankie Látó működik majd közre, illetve Fonay Tibor, Junior Prima, Fonogram-díjas bőgős és Tar Gergely, egy zseniális ütőhangszeres előadóművész teszi teljessé a csapatot. Az említett koncert után megyünk majd a nyíregyházi Rózsakert Szabadtéri Színpadra, a Szarvasi Vízi Színház színpadára, aztán majd a Bánki Nyárra és a Kultfesztre is, úgyhogy igazán útjára indul ez a szerelemprojekt. A két évvel ezelőtt született első szólólemezem, az Ez van, ez! után most egy újabb album is készülőben van, közben a szegedi Dóm téren a Rebecca című musical július 26-i premierjére készülünk, Béres Attila rendezésével. Mellette pedig játszom a Játékszínben, a Madách Színházban, a Budapesti Operettszínházban, a Cziffra Fesztivál keretein belül is több fellépésem van, úgyhogy akad feladat bőven, nincs okom panaszra.
– Jut ideje a feltöltődésre is?
– Igyekszem erre is odafigyelni. Utazni nagyon szeretek, nemrég Máltán jártam, ami igazán elvarázsolt. De a közönség visszajelzései töltenek fel leginkább. Egy-egy koncert vagy színházi előadás után sokan ottmaradnak dedikálásra, közös fotóra. És ilyenkor nagyon jó érzés látni azt a hatást, amit a közönségből kiváltottunk az előadással. Csillogó szemekkel, őszinte hálától ragyogó arccal jönnek oda gratulálni. Ezekért a pillanatokért éri meg éjt nappallá téve tervezgetni, tanulni, gyakorolni.
– Talán kevesen tudják, hogy etnográfia és muzeológia szakon diplomázott a Debreceni Egyetemen. Hogy esett erre a szakra a választása?
– Érettségi után első helyen a Színművészetit jelöltem meg, de oda akkor nem sikerült bekerülnöm. A második helyen a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara állt. Eredetileg kulturális antropológiát szerettem volna, de abban az évben olyan szak nem indult. Így esett a választásom az etnográfia szakra.
Egyébként a hagyományőrzés, a népművészet gyerekkoromtól jelen volt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település, ahol felnőttem, Ajak jelentős hagyományőrző múlttal rendelkezik, jellegzetes népi kultúrája van: az ajaki lánytánc, az ajaki viselet egyaránt ismeretes. A hagyományőrzés ott már az óvodában elkezdődik.
Már akkor népviseletben adtunk elő különböző gyerekjátékokat, majd utána általános iskolában néptáncos is voltam, a Kaláris táncegyüttesben. Ezek meghatározó élmények voltak az életemben.