Gonda Péter, Gonda János fia a Librettónak nyilatkozva elmondta, hogy édesapja mindenképpen a magyar intézményesített jazz megteremtőjének nevezhető. Életében az apaság és a zene elválaszthatatlan volt egymástól.
Volt, amikor négy-öt éves koromban valamelyik koncertjén éppen úgy adott elő, hogy mellette ültem a széken. Úgyhogy »Jazzapának« tudnám nevezni
– jegyezte meg Gonda Péter.
A műsorban kiderült, hogy a most megjelent regény nemcsak egy XX. századi értelmiségi család és egy közismert zeneművész életútját dolgozza fel, hanem a korszak jazztörténetét, Magyarország történelmi és zenei korrajzát is magába foglalja.
– Alapvetően ennek egy önéletrajzi könyvnek kellett volna lennie, de édesapám saját, személyes drámája is az volt, hogy nem volt képes megnyílni, rejtőzködő típus volt, és a sok-sok szomorú emléket, történelmet, ami az egész család életét végigkísérte, azt ő introvertált emberként magában tartotta. Borzasztó érzékeny, szenzitív művész volt, azt hiszem, a zenén keresztül tudta a legjobban kifejezni az érzelmeit
– tette hozzá Gonda Péter, aki azt is elmesélte, hogy édesapja ugyan komolyzenei képzést kapott, így lehetett volna komolyzenész is, de azért választotta a jazzt, mint műfajt, mert az improvizációban tudott leginkább felszabadulni és abban tudta legjobban átadni az érzéseit.
A műsorból azt is megtudhattuk, hogy A jazzprofesszor című regény megszületésének alapját ötvenévnyi családi levelezés adta Gonda János és Ausztráliában élő édesapja, valamint testvére között.
– Édesapám családjának a nagyobbik része a második világháborút követően kivándorolt Ausztráliába, ő az édesanyjával itthon maradt. Azt gondolom, hogy minden beleivódott a 40-es években, a második világháború alatt az üldöztetések, az általa gondosan eltitkolt, politikai okokból történő bebörtönzése a Rákosi-időszakban, és egyéb olyan családi drámák, amik kiderülnek a könyvből. Mert ha már így önmagának nem sikerült felszabadítania magát, én megpróbáltam az utókornak egy kicsit őt felszabadítani – tette hozzá a könyvről Gonda Péter.
Gonda János magyar zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, jazzmuzsikus, főiskolai tanár idén lett volna 92 éves.
A Magyar Jazzszövetség emlékére alapította meg a Gonda János-díját.
Gonda János szakmai pályája
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt 1961–1964 között. 1962-ben alapította meg a Qualiton együttest, amellyel elkészítette a Modern jazz lemezsorozat első albumát (1963). Több önálló lemeze is megjelent: a Szextettel 1972-ben, a Sámánének 1975-ben, a Vonzások és választások című szólózongora album 1980-ban, a Keyboard Music 1985-ben, a Képek – Emlékek 1999-ben.
Szinte egész Európában koncertezett és tartott előadásokat, tanfolyamokat. Ausztráliába is eljutott, ahol 1965-ben és 1972-ben vendégszerepelt.
Zeneszerzői munkásságát főleg a jazz darabok komponálása jellemezte, de számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, illetve szimfonikus jazz műveket is írt.
1965-ben szervezte meg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakát, így akkor a műfaj első ízben kapott helyet az állami zeneoktatásban. 1998-ig vezette az általa alapított tanszakot, amely 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékévé alakult át.
Közéleti, társadalmi szerepeket is vállalt. 1972–1984 között a Nemzetközi Jazzföderáció alelnöke volt, 1984-től az oktatási ügyekért felelt.
Nevéhez fűződik a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet megalapítása, melyet 1990-től 2000-ig vezetett.
A Magyar Jazzszövetség 1990-ben elnökévé, 1991-ben örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.
Nyugállományba vonulását követően időnként adott hangversenyeket szólóban, illetve Berkes Balázs és Kőszegi Imre közreműködésével.
A zeneszerzés mellett tanulmányokat, cikkeket írt és az egyetem doktori iskoláján tartott kurzusokat.
A Librettó Gonda Jánosról szóló adását a Médiaklikk oldalán nézhetik meg 14:36-tól.
