– Minden magyar embert foglalkoztat az eredetünk, kik voltak az őseink, hogyan éltek, milyen céljaik voltak, hogyan próbálták azokat megvalósítani, milyen hagyományokat hagytak ránk és milyen kulturális értékeket teremtettek – mondta a főigazgató. A kerekasztal-beszélgetések és filmvetítések egytől egyig olyan témákat érintettek, amelyekről meglehetősen keveset tudhatnak azok, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak a történelemmel. A hunok nyomában című beszélgetéssorozat az íjfeszítő népeket egyesítő hun birodalom jellegzetességeit járta körül. Kásler Miklós kiemelte: magyarként azért is rendkívül fontos a nomád népek kultúrájának, szokásainak és társadalomszervező módszereinek ismerete, mert mi magyarok is egykoron közéjük tartoztunk.
Létrejött egy kulturális folytonosság a sztyeppe életében, amely legalább háromezer évre mutat vissza. Volt egy európai őslakosság, őket követték a preszkíták, a szkíták, és valóban úgy van, hogy az ázsiai hun birodalom az óriási sztyeppe első igazi állama volt. A történészek egy része úgy definiálja, hogy erősen centralizált központi hatalmat alakítottak ki. A hunoké volt az első állam, amely világbirodalmi szerepet töltött be.
A Magyarságkutató Intézet célkitűzése, hogy a témában a különböző részleteket megpróbálja a régmúltból felfejteni, a rárakódott rétegeket többféle módon lebontani, különösképpen a régészet, az archeogenetika, a klasszika-filológia és a nyelvészet segítségével.
– A beszélgetések alkalmával megvizsgáltuk a hagyományok írásos formáját, a tárgyi emlékeket, az éghajlati viszonyokat, tehát azokat a körülményeket, amelyek lehetővé tették, illetve kikényszerítették a sztyeppei birodalmak létrejöttét. A hunok esetében sem egyetlen területről beszélünk. Mostanában az a szemlélet kezdett eluralkodni, hogy Mongólia területén keressük a hunokat, még az etnikai rokonság és egyéb hasonlóságok is szóba kerültek. Ne felejtsük el azonban Észak-Kínát, a kazah területeket, az Urál és a Kaszpi-tenger közötti és más területeket sem, ahol az íjfeszítő népek, így a hunok is előfordultak – emelte ki a főigazgató.
Hozzátette: a munka fontos része a mítoszok és a legendák rendkívül gazdag forrásanyagának kutatása és az eredmények megismertetése a közönséggel.
Rendkívül lényeges az identitásképzésben is a legendák, mítoszok szerepe. Ennek a témának önálló estet szentelt az intézet. A kerekasztal-beszélgetésen Toót-Holló Tamás és Bán János írók műveivel foglalkoztak.
Toót-Holló Tamás két könyvében történelmünk aranykorába kalauzolja el az olvasót.
Az aranykor szemlélete, naphéroszainak mentalitása ezer évvel később is megtestesült Szent Istvánban, Szent Lászlóban, Nagy Lajosban és Hunyadi Mátyásban.
Bán János megpróbálta rekonstruálni a hun történetet, a hun mondákat.
Mivel saját forrásaink nincsenek, az ellenfelek, ellenségek írásos dokumentumaiból vette az ismeretanyagot, ókínai könyvek fordítására támaszkodott.
Kásler Miklós hangsúlyozta, megtisztelő, hogy a két szerző legújabb műveit a Magyarságkutató Intézet mutathatta be éppen a könyvhét előestéjén.
