Mindkét szerző rejtve rejtező ősi mítoszokat hoz elő kulturális emlékezetünk homályából a napvilágra. Bán Mór a kínai történetírásokban tanult meg a sorok között olvasni és akár ezer hun tárgyú regét is megtalálni, Toót-Holló Tamás pedig az akár százszámra is megvizsgált, ősi tündérmeséink mélyén megőrzött naphéroszaink örökségét tárja fel – hangzott el a könyvbemutatón.

Hun harcosok és magyar naphéroszok
Bán Mór A sólyom és a sárkány háborúja című könyvét ismertetve arról beszélt, hogy gyűjteménye harmadik része a keleti hun birodalom kétezer éve feledésbe merült történeteit dolgozza fel.
– Amikor a hunok még a nagy faltól északra éltek, és évszázadokon át háborúban álltak a felemelkedő Kínai Birodalommal, hős vezéreik irányításával vakmerő hadjáratokat indítottak a mesés nyugat és a kies észak irányába – idézte fel. Bátor tanzsu és utódai erős birodalmat hoztak létre maguk is, a korszak minden íjfeszítő népét egyetlen szövetségbe tömörítve. De
a sólyom népének és a sárkány nemzetségének háborúja nemcsak a harcmezőn dőlt el; a kínaiak ravasz tervet eszeltek ki, hogy térdre kényszerítsék harcias szomszédaikat.
Mivel rájöttek arra, hogy katonai erővel nem tudják legyőzni a hunokat, elkezdték őket a saját képükre formálni: átengedve nekik azokat a javakat, amelyek jó része úgyis a hunok zsákmánya lett volna. Cserébe viszont arról kezdték őket győzködni, hogy a harcosok viseleténél szebb a kínai selyem, a hun daloknál szebbek a kínai muzsikák, s a kínai lányokból is jobb anyák lehetnek, mint a hunok saját asszonyaiból. A terv bevált, a hunok egy része kész volt feladni saját életét, de a később nyugati hunokként, Attila népeként megismert hunok nem így tettek – hangsúlyozta Bán Mór.
– Amikor a múltunkat keressük, rá kell jönnünk, hogy jórészt velünk is az a helyzet, ami a hunokkal: amit tudunk az őstörténetünkről, kizárólag az ellenségeinktől tudjuk. Nagyon hálás vagyok Sze-ma Csien (Sima Qian) történetírónak, a Shu Ji 110. kötete szerzőjének, aki nélkül szinte semmit sem tudnánk eleink tetteiről, de azoknak a kínai tudósoknak is, akik az első császár megsemmisítést elrendelő parancsa ellenére megőrizték az utókornak az ősi történeteket
– tette hozzá az író. A regék és mondák világa lehetőséget adott az alkotónak, hogy megpróbálja rekonstruálni, vajon milyen lehetett az a magyar őseposz, amelyről le kellett mondanunk.