– Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című kötete után százötven évvel lehet-e újat mondani?
– Nem biztos, hogy újdonságot kell várni ettől a most készülő műtől, hanem éppen ellenkezőleg. Az eddigi kutatásaim alapján úgy látom, hogy Ipolyi Arnold munkáját a későbbi évtizedek néphit- és néphiedelem-vizsgálatai támasztják alá. Így nem feltétlenül lesznek olyan nagy újdonságok, amelyek eddig ne lettek volna ismertek, hiszen a mitológia főalakjai pl. Isten, boszorkány, táltos stb. mind ugyanazok, mint Ipolyi Arnold korában.
Ami más lesz, az az, hogy az elmúlt másfél száz év gyűjtései, analógiái is belekerülnek ezekbe az összegzésekbe.
A tervezett kötet pedig enciklopédiaszerűen fogja bemutatni nemcsak a magyar néphit hiedelemlényeit, hanem azokat a személyeket is, amelyek mondáinkban fennmaradtak. Ilyen például Attila, a hunok királya, akiről számos történet ismert.
Készül a Magyar mitológia
– Mennyire lehet ezeket a XIX. század végi, XX. század eleji gyűjtéseket mitológiai forrásoknak tekinteni?
– Az biztos, hogy a történelmi személyekről szóló történetek, szövegek idővel romlanak, hiszen a közösségi emlékezet sem hibátlan. Ugyanakkor egy-egy forma megmaradása, megmutatja ezeknek a konstrukcióknak az időtállóságát. Éppen az Attiláról szóló mondák esetében az feltételezhető, hogy ezeket a szövegeket a különböző generációk örökíthették egymásra.
Egy közismert példát említenék: a mondák szerint Attila királyt hármas koporsóba temették el, de erre vonatkozó írott forrásunk Kínából van.
Ott az uralkodókat gyakorta temették így, sőt arra is van példa, hogy utána folyót tereltek a sírra. Ez pedig megegyezik az Attila temetésével kapcsolatos elbeszéléseinkkel. A hármas koporsó motívuma fennmaradt a Kárpát-medencében, de ennek oka nem a kínai évkönyvek ismerete volt. Vannak olyan mondák is, ahol Petőfi Sándort – mint hőst – temetik hármas koporsóba. Ez mutatja meg a motívum valós erejét, hiszen a kulturális emlékezet azt megtartotta.
Pontosan ez az egyik lényege a folklórkutatásnak, hogy felismerhetővé tegye: a mitologikus tudat megőrizhet bizonyos egyszerű struktúrákat, olyanokat is, amelyeket az identitást hordozzák.
– Mégis miben lesz más ez a mű, mint Ipolyié?
– Ipolyi Arnold az elsők egyike volt, aki tudatos néprajzi terepmunkát végzett és gyűjtötte az elődök hitéből származó forrásokat. Végtelenül szorgalmas volt, hatalmas munkájának eredménye a Magyar Mytholgia. Az 1854-ben megjelent első kiadást később azonban csak rövidített formában közölték. Így Ipolyi számos tartalmas, apró betűs szövegmagyarázata, jegyzete kimaradt, így ezeket Magyar Mythologia függelékei néven jelentettem meg. Ezek nemcsak számos új forrással bírnak, hanem egyben jobban érthetővé is teszik Ipolyi eredeti munkáját. Fontos volt ez a kötet, de már nagyon rég nem kapható a könyvesboltokban. Akárcsak a Jankovics Marcell–Nagy András–Szemadám György közreműködésével készített Jelképtár című kötetünk, amely egészen más összefüggésben mutatja meg világunkat, kultúránk alapjait és motívumainak a jelentését. A kötet készítése során arra törekedtünk, hogy megmutassuk: a különféle jelek, jelképek hogyan jelennek meg a népművészetben. Így láthatóvá vált egyfajta kulturális kontinuitás. Ennek a munkának éppen az volt a legnagyobb eredménye, hogy rámutatott: nem kell lebecsülni a magyar népművészetet, mert vannak a „nagy” művészethez való kapcsolódásai.
A helyzet hasonló lehet a mitológiai elemeivel is.
– A parasztság eltűnésével az ősi örökség is megszűnt. Nem fél attól, hogy a XXI. században a mitológiakutatás nem érdekli majd az embereket és idővel nem is lehet ezeket a forrásokat értelmezni?
– E tekintetben nem vagyok szkeptikus. Amíg magyarul beszélünk, addig olyan nagy baj nincs, mert a nyelvünk megőriz sok mindent, amit forrásként használhatunk.
A mitológiai tudatnak jelentős része éppen maga a nyelv, ami fontos kulturális emlékezetmegőrző eszköz.
Ameddig azt mondjuk, hogy „adjon Isten jó napot!” addig nincs semmi baj. Önmagában már az Isten szavunkban is benne van a mitológiai rendszerünk egésze. A nyelv, mint kulturális emlékezeti forrás köré fel lehet építeni a magyar mitológiát. Ezáltal egy lexikonszerű mű jön majd létre, amely sok szempontból segítséget és eligazodást nyújthat az érdeklődőknek.
– Mikorra várható a mű elkészülése?
– Az ilyen összefoglaló munkákhoz idő kell.
Évtizedek óta gyűjtöm az anyagot a Magyar mitológiához, de ebben a korban már nem dolgozik olyan gyorsan az ember.
Kellenének a fiatal erők, akik képesek lennének mindarra, hogy ebben az összegzésben, szerkesztésben rész vegyenek. Ezért is kértem fel Magyar Zoltán néprajzkutatót, aki nagyszerű gyűjtéseket és kutatásokat végzett szerte a Kárpát-medencében, hogy legyen segítségemre. Pontos dátumot így nem tudok mondani, de a munka nagyobb része csak most következik.
