Nem kell Svájcig menni: itt a földi paradicsom Magyarországon + galéria

Először látható Svájc határain kívül a Christoph Blocher-gyűjtemény válogatása, mintegy hatvan műalkotás érkezett a Szépművészeti Múzeumba. A földi paradicsom vágya című időszaki kiállítás a realizmustól a szimbolizmuson át az expresszionizmusig ívelve ad átfogó képet a svájci festészet fejlődéséről, miközben olyan mesterek művein keresztül vizsgálja az otthon, a természet és az örökkévalóság kérdéseit, mint Albert Anker és Ferdinand Hodler.

Ferdinand Hodler Schwarze Lütschine (1905) című festménye a Szépművészeti Múzeum kiállításán Fotó: Balogh Dávid

A tárlat nagy felismerése, hogy a földi paradicsom nem egy egzotikus, távoli hely, hanem a közvetlen környezet tapasztalata.

Ankernél ez a családi asztal, a gyermeki tekintet, a csendes szoba fénye. Hodlernél a Genfi-tó tükröződése, a hegyek ritmusa, a természet érintetlensége. Festményein a svájci táj nem csupán helyszín, hanem egyfajta lelki tér, ahol az ember és a természet viszonya újraértelmeződik. Nem véletlen, hogy Hodler így fogalmazott: a művészet feladata, hogy megragadja a természet végtelenségét, a szépséget, és abból kivonja azt.

A tizenegy tematikus egység a családi intimitástól a kozmikus távlatokig valójában egyetlen ívet rajzol ki: az emberi létezés teljességét.

A zsánerjelenetek csendes idilljétől a hegyvidéki tájak fenségéig minden kép ugyanarra a kérdésre keresi a választ: hogyan ragadható meg az élet harmóniája? Ahogy a termeken végighaladunk, egyre világosabbá válik: ezek a művészek olyan látásmódot képviseltek, amely túlmutat Svájc határain. A saját világukból kiindulva jutottak el az egyetemességig.

Talán éppen ez adja a június 7-ig megtekinthető kiállítás erejét is. A svájci tájakat és enteriőröket nézve nem valami távoli, idegen világ tárul elénk, hanem ismerős helyzetek és érzések: otthon, család, természet. A művészek megmutatják, mennyi minden rejlik ezekben az egyszerű pillanatokban. És miközben a svájci tájat szemléljük, óhatatlanul önmagunkra ismerünk a természet csendjében, a hétköznapok rejtett szépségében.