Várnagy Andrea: Amíg van gyerek, aki muzsikál, és vannak, akik meghallgatják, addig van jövő is"

A Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színházterme előtt már az érkezés pillanatában különleges hangulat fogadja a látogatót: színes rajzok sorakoznak a tablókon, gyermekek képzeletének lenyomatai, akik A zene titkos világa pályázatra küldték be alkotásaikat. A képek egyszerre tükrözik a gyermeki világot és mégis mélyek – bolygóként ábrázolt dallamok, lebegő hangjegyek, fényből épült világok. A terem közben megtelik ünneplőbe öltözött gyerekekkel, szüleikkel, tanáraikkal. Izgatott suttogás, halk nevetés és az eredményre várakozás feszültsége a levegőben – kezdődik a X. ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes és Kétzongorás Verseny és Fesztivál díjátadója.

A jubileumi évben különleges szimbolikus üzenetet kapott minden hang, minden találkozás Fotó: Horváth Miklós

Várnagy Andrea személyes élményekkel színezett záróbeszédében felidézte azt a felemelő pillanatot, amikor tizenhárom évesen ezen a színpadon adott koncertje után még bizonytalanul, de hittel lépett a zenei pályára. „Ha a zene valóban ennyi örömöt és boldogságot ad, akkor légy muzsikus” – idézte édesapja szavait, amelyek azóta is iránytűként szolgálnak számára. A jubileum mindig számvetés is egyben, és nemcsak az idő múlását jelzi, hanem azt is, hogy amit létrehozott, kiállta-e az idő próbáját. Amikor látjuk a rekordszámú jelentkezőket, az együtt muzsikáló generációkat és a közösség növekedését, akkor a feltett kérdés már válasszá is válik. A ZeneVarázslat élő és ható kezdeményezés, melyben a tehetségek felfedezése nem kiváltság, hanem lehetőség. – 

Amíg van gyerek, aki muzsikál, és vannak, akik meghallgatják, addig van jövő is 

– hangsúlyozta a művésznő.

Várnagy Andrea és Vitályos Eszter négykezest játszott a rendezvényen Fotó: Kalász Kinga

A Vitályos Eszter és Várnagy Andrea között kialakult együttműködés is a személyes elköteleződés példája. Vitályos Eszter elmondta: a tehetséggondozás iránti odaadó elhivatottsága és Várnagy Andrea sugárzó személyisége egyaránt arra ösztönözte őt öt évvel ezelőtt, hogy azonnal a kezdeményezés mellé álljon.  

Gyerekkorom óta sportolok, és pontosan tudom, hogy milyen, amikor valaki, aki az emberben bízik, ott áll mellette és támogatja. Ilyenkor van arra a legnagyobb szükség, hogy az embernek legyen egy olyan példaképe, akire mindig számíthat, és aki átsegíti a nehéz dolgokon is. Amikor felmerült, hogy a ZeneVarázslat fővédnöke és támogatója legyek, gondolkodás nélkül mondtam rá igent. Andrea művészi törekvései olyan erőt adnak ezeknek a gyerekeknek, ami semmihez nem fogható 

– hangsúlyozta, majd Várnagy Andrea vette át a szót: – Hiszem, hogy a valódi támogatás nemcsak szavakban, hanem következetes jelenlétben és tettekben mutatkozik meg. Eszter elkötelezettsége és nyitottsága a ZeneVarázslat iránt példaértékű, minden helyzetben lelkes támogatóként áll a kezdeményezés mellett, és évek óta aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a program minél több fiatalhoz eljuthasson. Hálás vagyok ezért a bizalomért, amely lehetővé teszi, hogy művészként szabadon alkothassak és továbbvigyem ezt a számomra fontos zenei küldetést – emelte ki a zongoraművész. A díjátadó végére a gyerekek arcán egyszerre tükröződött a feszültség oldódása és az elért eredmények öröme. A hatalmas ZeneVarázslat torta közös elfogyasztása felhőtlen örömmel telt. 

A díjátadó ünnepség és gálakoncert után mesterkurzuson vehettek részt a versenyző párosok, majd az ötnapos programsorozat lezárásaként este hat órától a Zenés mesék – Mesés zenék esten Várnagy Andrea vendége Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész volt.

 A közönség egy személyes hangvételű, szakmai történetekkel és klasszikus zenei művekkel átszőtt alkalom részese lehetett, ahol a zenei pályák, inspirációk és emberi történetek találkoztak. A színpadon felhangzó művek és a képzőművészeti alkotások ugyanarról beszéltek: a művészet nem csupán teljesítmény, hanem kapcsolat – önmagunkkal, egymással és a világgal. A ZeneVarázslat tíz éve alatt valóban több lett, mint egy verseny. Olyan közösségi tér, ahol a zene nyelve nem ismer határokat, és ahol a jövő dallamait már most együtt írják.