A csendből megszülető harmóniák az emberek lelkében is visszhangra találnak Várnagy Andrea koncertjein

Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész a négykezes zongorázás egyik jeles képviselője, a ZeneVarázslat mozgalom megálmodója. Idén Magyarország Érdemes Művésze-díjjal tüntették ki. A zongoraművésszel az adventi időszak lelki mélységeiről és zenei missziójáról is beszélgettünk.

Az Ökomenikus Segélyszervezet adventi élménynapján Várnagy Andrea a szervezet önkénteseként a gyerekekkel. Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet

– Az advent ideje mindannyiunknak elcsendesedést, befelé fordulást jelent. Hogyan éli meg ezt az időszakot?

Várnagy Andrea és lánya, Lili négykezes zongorajátéka. Fotó: Lettner Krisztina

 

Várnagy Andrea számára az adventi időszak mély lelki utazás

– Az Advent számomra sokkal több, mint a karácsonyt megelőző várakozás. Ez az időszak mély lelki utazás, melyben teret adunk a csendnek, valódi találkozások születhetnek: Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal. Több empátiával fordulunk azok felé, akik nehézségekkel küzdenek, és nyitottabb szívvel vesszük észre a csendes jeleket, amelyek a megváltás ígéretére, a közelgő csodára mutatnak. 

Zongoraművészként egy meghitt adventi hangverseny nekem nem csupán zenei élmény, hanem kulcs ahhoz is, hogy utat nyisson az emelkedettebb gondolatok és érzések előtt, és kiemeljen minket a hétköznapok rohanásából. A zene a pillanat művészete, a hangok születése és eltűnése egyszerre hordozza az emberi mulandóságot és az örökkévalóságot, amelyben összekapcsolódik a remény, a hit és a szeretet egysége.

 Idén advent második vasárnapján különleges ajándék volt számomra, hogy visszatérhettem Máriapócsra, arra a helyre, ahol egykor megkereszteltek. A koncertet követően a remény gyertyájának meggyújtása emlékeztetett arra, hogy a lelki megújulás nem pusztán érzelem kérdése, hanem tudatos választás és döntés is egyben. 

Ahogyan a gyertya fénye fellobban, úgy éledhet újjá bennünk a hit és az erő, hogy tovább vigyük a szeretet üzenetét. Ezt a lángot szeretném továbbadni minden koncertemen, hogy a csendből megszülető harmóniák az emberek lelkében is visszhangra találhassanak.

– Ezek az érzések annak is köszönhetők, hogy nemrég érkezett vissza az El Caminóról?
– Az El Camino nem pusztán egy kihívásokkal teli fizikai út volt, hanem egy csodákat rejtő lelki zarándoklat, amely már húsz éve ott állt a bakancslistám élén. Tervezgettem, készültem rá – de minden elképzelésemet felülmúlták azok a lélekemelő pillanatok és felismerések, amiket az út adott. 

Minden egyes lépés és csendben megtett kilométer közelebb vitt önmagamhoz és azokhoz a válaszokhoz, amelyeket talán egész életemben kerestem. Tanított arra, hogy a hétköznapok zajában elfeledett egyszerűség mennyire felszabadító lehet, amikor kirajzolódik az igazán fontos, és a lényeg nyer teret.

Minden nap emlékeztetett arra, hogy a természet szépsége és békéje páratlan csoda, a mellettem haladó zarándokok biztató mosolya, bátorító szava ajándék ás áldás, csak észre kell vennünk és értékelnünk azokat. A Caminónak annyi arca van, ahányan végigmennek rajta, mindenkinek mást ad, mást gyógyít, más belső utat és célt mutat. De az út végén, a katedrálishoz megérkezve az öröm könnyein át mindannyiunk szívében megszületik a bizonyosság, hogy ha rátalálunk életünk igazán fontos értékeire, akkor új megérkezések és boldog újrakezdések várnak ránk.

– Beszéljünk a ZeneVarázslatról is, amely ebben az évben is nagyon népszerű volt. Van, amit kiemelne az idei találkozásokból?
– Nagy öröm, hogy az idei év programjai is különösen színesek és inspirálók voltak, és újra megerősítettek abban, hogy a klasszikus zene varázslata képes megszólítani gyermeket és felnőttet egyaránt. 

Ebben az évben is kiemelkedő eseményünk volt a ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes és Kétzongorás Verseny, amely immár nyolcadik alkalommal, közel háromszáz határon innen és túlról érkező versenyzővel a közös zenélés örömünnepe lehetett. A sok pozitív visszajelzés és köszönet ösztönöz arra, hogy ismét új ötletekkel és gazdag programkínálattal készüljünk a jövő évi zongorafesztiválunkra is, melynek 2025 áprilisában Szentendre városa ad majd otthont, Vitályos Eszter fővédnökségével.

 Idén, a zenei misszióm új színfoltjaként a több ezer gyermeket megszólító Filharmónia Ifjúsági Koncertsorozatok mellett a KultUp és a Lázár Ervin-programban Magyar zeneszerzők és ars poeticájuk címmel, szóló- és négykezes zongoradarabokkal vihettem el a magyar zenei örökséget az általános és középiskolás fiatalokhoz. A személyes találkozások, az interaktív előadások és az élő zenei élmény számtalan koncerten adott lehetőséget arra, hogy a fiatalok ne csak megismerjék, hanem meg is szeressék a klasszikus zenét. Itt említhetném a művészettörténeti korszakokra tematikusan felépített alsómocsoládi zenei tábort is, amelyet az Egyszülős Központtal közösen szerveztünk. Ezekben a napokban is érezhettük a zene lélekgyógyító erejét, és a szívmelengető pillanatok mindannyiunkat felemelő és maradandó élményekkel ajándékoztak meg. A 2024-es év egyik legkülönlegesebb ajándéka számomra, hogy Münchenben – ahol a zeneakadémiai tanulmányaimat folytattam – több hónapon át bemutathattam a ZeneVarázslat Mozgalom színes programjait; fantasztikus érzés volt, amikor az impozáns Künstlerhausban vagy a főkonzulátus által szervezett ünnepi eseményeken interpretálhattam zenei példaképem, Liszt Ferenc műveit. És végezetül említeném azt a megtiszteltetést és örömet, hogy márciusban Magyarország Érdemes Művésze-díjjal tüntettek ki. Ez az elismerés megerősít abban, hogy érdemes volt ezt az utat, ezt az élethivatást választanom. Ez tovább bátorít, ösztönöz arra, hogy a muzsika által lélekhidakat építsünk egymás felé határon innen és túl.
 – A kárpátaljai missziója nagyon fontos az életében. Folytatja a továbbiakban is?
– A ZeneVarázslat kárpátaljai sikerei többet jelentenek számomra, mint egy csodálatos koncertélmény vagy pedagógiai eredmény. A Genius Alapítvánnyal közösen Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán egy olyan egyedülálló komolyzenei bázist hoztunk létre, ahol mesterkurzusaim során nemcsak a gyermekekkel, hanem tanáraikkal is együtt dolgozom, hosszú távon építve azt a közeget, ahol a klasszikus zene nem csupán művészet, hanem a mindennapok vigasza is lehet. Ha Kárpátaljára gondolok, sokszor az a megrendítő pillanat jut eszembe, amikor a háború kitörését követően 77 magyarországi zeneiskolában egyszerre szólaltak meg a hangszerek. És a dallamok, a zenébe öntött imádság nemcsak a békéért szóló fohász volt, hanem a szeretet és az összefogás erejének megnyilvánulása. 

A jövőt még nagyobb álmokkal építjük, egész éven át tartó képzést tervezünk, és szeretnénk egy nyári művészeti tábort megvalósítani, ahol a zene mellett a társművészetek is helyet kapnának, amellyel még inkább kiteljesíthetjük azt a missziót, amit a ZeneVarázslat Mozgalom képvisel.

Ahogy közeledik a karácsony, a koncertjeim emlékei még inkább megszólítanak. Hiszem, hogy a zene a legjobban őrzött titkok hordozója: a csendből születik, majd megmozgatja a világot. Segít befelé figyelni, és elmondani a kimondhatatlant, a szavakba nem önthető érzéseinket. Az ünnep csendjében különösen fontos, hogy köszönetet tudjunk mondani mindazért, amink van – az apró örömökért, a közös pillanatokért és a szeretetért, amely körülvesz minket. Mert a hála az, amely megnyitja a szívünket a legnagyobb ajándékra: a Megváltó érkezésére és arra, hogy valóban észrevegyük egymást, az élet igazi értékeit.