A zenetanítás segít elviselni a háborús mindennapokat

Kárpátalja az egyetlen terület Ukrajnában, ahol nem voltak harci cselekmények, de az itt élő magyar ajkú lakosság nehéz időszakon megy keresztül. A korábban elvben biztosított kisebbségi jogok számos területen csorbulnak, az intézkedések kárvallottja a még megmaradt magyarság. A Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész által megálmodott zenei misszió kapaszkodót jelent az itt élőknek.

Fotó: Bakó Krisztina

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szervezésében öt évvel ezelőtt kezdődött program sikerének alapja a folytonosság, hiszen a rendszeres találkozások során követhető a növendékek fejlődése, és Várnagy Andrea tanácsokkal láthatja el az őket oktató zongoratanárokat. Olyan közösség épült, amely képes átformálni a szorongást a zene segítségével reménnyé és örömmé. Erre előbb a Covid, majd a háború kitörése miatt volt szükség, mivel az mindenkit megrázott.

Művészként úgy érzem, hogy a zenével reményt és hitet adhatunk mindazoknak, akik a körülmények miatt, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek. A hangokkal, dallamokkal közösen imádkozhatunk a békéért

– teszi hozzá Várnagy Andrea, aki a háború kitörésekor az elsők között ajánlotta fel a segítségét, és 77 magyarországi zeneiskola bevonásával szervezett jótékonysági koncertet. – Soha nem fogom elfelejteni, ahogy jöttek az ünneplőbe öltözött kis zongoristák, megöleltek, és elmondták, hogy a háború kitörése óta bezárkózva élnek a négy fal között, nem találkoznak az osztálytársaikkal és barátaikkal. A nehéz helyzet ellenére maradtak, és mindennél jobban vágynak a régi hétköznapjaik valóságára. Ezen a koncerten a zene elnyomta a háború zaját. A gyerekek azóta is ebbe kapaszkodnak, várják a találkozásokat, a következő kurzusokat és a nyári táborokat.

Háborús mindennapok

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke szerint a kárpátaljai férfiak egy része már a háború előtt is külföldön dolgozott, mert helyben nem volt munkalehetőség, az asszonyok pedig többnyire utánuk mentek. A folyamat az orosz támadás nyomán felgyorsult. Az otthon maradottak élete más, mint a nyolcszáz kilométerre húzódó fontvonal mindennapjai, az országos légiriadó viszont mindenkit érint. Támadáskor nem tudni, az mit fog elérni, ezért el kell hagyni az épületeket, meg kell keresni a legközelebbi óvóhelyet. Ez különösen nehéz a gyermekintézmények esetén, például amikor a kis óvodásokat már lefektették az óvónők, majd fel kell őket ébreszteniük, hogy lemenjenek az óvóhelyre. A Covid is megviselte a gyerekeket, a pandémia okozta távolságtartás után csak egy fél évet tanulhattak az iskolában, majd jött a háború. A jelenléti oktatás, a közösségi nevelés azonban az egészséges fizikai és pszichikai fejlődés miatt nagyon fontos.

Azon voltunk, hogy minél hamarabb elkezdődjön az oktatás. Magyarország nagy segítséget adott az óvóhelyek kialakításában, így a 2022–23-as tanév teljesen jelenléti oktatásban zajlott. A gyerekek életritmusát természetesen zavarják az események, a családokban állandó a változás. Sok gyerek a nagyszülőkkel maradt, mert a szülők külföldön dolgoznak. A nappali tagozatos főiskolai hallgatók felmentést kapnak a katonai szolgálat alól, de életük eltér a korábbi generációkétól, akik részképzésen vehettek részt, elutazhattak az országból. Így a főiskolának még nagyobb felelőssége van az életszervezésben és a megfelelő programok kínálatában. Nyáron ezért tehetséggondozó táborokat, illetve a főiskolásoknak terepgyakorlatokat tartunk, mert ezek oldják a háború okozta feszültséget. A ZeneVarázslat program is ezt segíti Kárpátalján

– magyarázza Orosz Ildikó.

Váradi Natália, a Genius alapítvány elnöke és a főiskola tanára is úgy véli, a program a kárpátaljai gyerekeknek biztonságos és örömteli légkört teremt. Várnagy Andrea összesen 51 gyermek zenei tehetséggondozásához és 18 zongoratanár szakmai előmeneteléhez járult hozzá. A zongoraművész nagy hangsúlyt fektet a zenei értés fejlesztésére, a zongoraművek érzelmi töltetének átélésére, a hangok mögötti üzenet megértésére, és segítséget nyújt a színpadi drukk legyőzésében is.

– Tizenegy éves voltam, amikor Beregszászon elindult a ZeneVarázslat Mozgalom. A szüleim és a zongoratanárom is biztattak, hogy jelentkezzek. Már az első foglalkozások nagyon izgalmasak voltak, azóta szinte minden képzésen részt veszek. Szeretném, ha a tanulmányi sikerek mellett a zenében is tudnék előrelépni, mindehhez segítene, ha végre béke lenne, és visszatérnének a barátaim, osztálytársaim – meséli az egyik tanítvány, a hatéves kora óta zenét tanuló Bobály Samu.

Bobály Samu és Várnagy Andrea. Fotó: Bakó Krisztina

Samu édesapja, Bobály István, a beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója azt teszi hozzá, hogy a háború rányomja mindenre a bélyegét, az emberek feszültek, sok család szétszakítva él. Ez nem könnyű időszak, hiszen a gyerekek nehezen élik meg a háborús helyzetet, fiai is a mai napig összerezzennek a légiriadó hangjára. Tanárként sokszor szembesül korábban nem tapasztalt helyzetekkel, problémát jelent, hogy nincs folytonosság az oktatásban, és ha a szülőben bizonytalanság, félelem van, azt megérzik a gyerekek is. Minden nehézség ellenére azonban hiszi, hogy az Istenbe vetett hit átsegít a nehézségen. 

Az iskolánkban sok olyan gyerek van, akik háborús övezetből menekültek, édesapjuk, rokonuk harcol a fronton. Igyekszünk kellő odafigyeléssel megélni ezeket a pillanatokat, és ha a zenetanulás alatt el tudják felejteni az átélt traumákat, akkor már segítettünk

– teszi hozzá Bobály István.

Kárpátalja egy másik településén, Péterfalván a Művészeti Iskolában már a Covid  alatt megtapasztalták azt a bénult állapotot, amelyet az online térbe való szorultság okozott. Engi Erika, a zeneiskola Bonis Bona-díjas zongoratanára szerint azt hitték, rosszabb már nem lehet. Ám alig kapták vissza a régi életüket, kitört a háború, és ma Kárpátalján nincs olyan család, amely ne szenvedné meg a konfliktust. Az iskolák, a pedagógusok próbálják megóvni a gyerekeket a további sérüléstől, és a zene még a szirénák zajában is segít ünnepnappá varázsolni a hétköznapokat.

Borítókép: Várnagy Andrea zongoraművész (Fotó: Bakó Krisztina)